Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.
Irományszámok - 1922-21. Törvényjavaslat a tisztességtelen versenyről
455. szám. 219 használatát; a védőjegy, a szabadalom stb. bitorlását; árveréseken a szabad árkialakulás kijátszását; az előirt maximális árak figyelmen kívül hagyását; munkásoknak éhbérért dolgoztatását és általában mindazokat a közgazdasági bűncselekményeket, amelyeknek célja és eredménye : a tisztességtelen tettes gazdasági helyzetének jogtalan megjavítása a tisztességes versenytárséval szemben. III. A törvényjavaslat rendelkezéseinek ismertetése előtt rá kell mutatnom még röviden arra, minő oltalmat ad jelenlegi jogunk a tisztességtelen versennyel szemben. Bírói gyakorlatunk az érvényesített magánjogi elvek alapján nem adta meg a tisztességtelen verseny ellen azt a magánjogi oltalmat, amit a francia, belga, svájci és angol bírói gyakorlat, minden különös törvény nélkül, meg tudott adni. Hogy miért maradt tótlenül a mi különben kiváló kereskedelmi érzékű és a kereskedelmi jog fejlesztésében elvitathatatlan érdemeket szerzett judikaturánk éppen a tisztességtelen verseny üldözése terén, erre a kérdésre elég határozottan felel a Kúria 1909. február hó 11-én 4.333/1908. IV. p. t. szám alatt hozott határozata: »A tisztességtelen versenyzésből támasztható igények törvényhozásilag szabályozva nincsenek, ennélfogva a per elbírálásánál csakis azt lehet szem előtt tartani, hogy a versenyző versenytársával szemben követett-e el a fennálló törvények által tiltott olyan cselekményt, amely annak kárt okoz.« Tehát a főok — épp úgy, mint az osztrák és a régi német bírói gyakorlatnál — a kifejezett törvényes rendelkezés hiánya. Bírói gyakorlatunknak éppen ez az állásfoglalása érlelte is meg elsősorban azt az általános meggyőződést, hogy nálunk a tisztességes kereskedelem és a társadalom egyedül a törvényhozástól várhatja a tisztességtelen verseny ellen való hathatós oltalmat és ez a bírói gyakorlat indokolja mindenekelőtt a most beterjesztett javaslat szükségszerűségét. Bírói gyakorlatunk hallgatása azonban még nem jelenti azt, hogy jelenlegi jogunk a tisztességtelen verseny ellen egyáltalában nem nyújt semmiféle oltalmat. Van u. i. több olyan speciális jogszabályunk, amely részint közvetlenül, részint közvetve védelmet ad több olyan cselekménnyel szemben, amelyek a tisztességtelen verseny körébe tartoznak. Közvetlen védelmet ad : a) az ipartörvóny (1884. évi XVII. törvénycikk) 58. §-a, és különösen a kereskedelemügyi minisztériumnak ez alapon kialakult joggyakorlata az ú. n. reklámszédelgések ellen; b) ugyancsak az ipartörvény 51., 52. és 158. §-ai a tömeges vételre ingerlő eladás-módozatoknak (végeladás, árverés, kiárusítás stb.) a tisztességtelen verseny céljaira való felhasználása ellen; c) Az 1893. évi XXXIV. törvénycikk a csomagokban árult cikkek mennyiség-tartalmának helytelen megjelölése ellen; d) az 1914. évi XLI. törvénycikk 24. §-a bizonyos határig a hitelrontással szemben. Ugyancsak bizonyos határig közvetlen magánjogi oltalmat ad minden versennyel és így a tisztességtelen versennyel szemben is a törvényes (Kt. 53., 74. és 134. §-ok) és szerződéses verseny-tilalom. A tisztességtelen verseny bizonyos cselekvőségeivel szemben közvetített védelmet adnak: a) az u. n. ipari tulajdonjogra vonatkozó jogszabályaink, nevezetesen pedig a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. törvénycikk, a védjegyek oltalmáról szóló 1890. évi II., 1895. évi XLI., úgyszintén az említett törvényeket 28*
