Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.
Irományszámok - 1922-20. Törvényjavaslat a sütőipari munkának szabályozásáról
198 20. szám. nyomdaipar is. Amennyiben pedig a helyzet az illető iparágban nem ez, de inkább hasonlít a sütőiparéhoz, ott, amennyiben egyáltalán lehetséges, igenis törekednünk kell, épp úgy, mint a sütőiparban, az éjjeli munkának megszüntetésére vagy legalább is korlátozására. Abban a meggyőződésben tehát, hogy az éjjeli munkának megtiltása, illetőleg korlátozása a sütőiparban mindenképen megokolt, a törvényjavaslatban a lehetőség szerint mégis iparkodtam figyelembe venni és méltányosan össze egyeztetni azokat a kívánságokat, amelyeket az iparosság különböző csoportjai, valamint a munkásság, a napi munkaidő kezdetének megengedhető időpontja tekintetében hangoztatnak. A törvényjavaslat ehhez képest a munkát az eddigi reggeli 6, illetőleg 5 óra helyett már reggeli 4 órától, sőt az előkészítési munkálatokat (a kovászolást) már egy órával előbb is megengedi. Ez a megoldás teljesen kielégítheti a termeléshez és fogyasztáshoz fűződő érdekeket anélkül, hogy a munkának egyes érdekcsoportok részéről lehetővé tenni kívánt még korábbi kezdésével járó hátrányokat felidézné. Ez a megoldás nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy a fiatalkorú munkások éjjeli munkájának megtiltása iránt kötött nemzetközi egyezményhez annak idején csatlakozzunk. Egyik további alapelve a jelen törvényjavaslatnak, hogy az éjjeli munka korlátozása mellett korlátozza a napi munkaidőt is. Bizonyára súlyos hiba volna, ha hazánk mai közgazdasági viszonyai közt követnők azoknak az államoknak példáját, melyek a munkaidő tárgyában Washingtonban hozott egyezmény-tervezetet magukóvá téve, a 8 órai munkaidő alapelvét törvénybe iktatták. Bizonyos azonban másrészt, hogyha a fiatalkorú munkások törvényi védelmével egyáltalán foglalkozni akarunk, nem térhetünk ki az elől, hogy munkaidejüknek korlátozására is ne gondoljunk. Olyan korlátozás azonban, mely a fiatalkorú munkásoknak 8 óránál hosszabb napi foglalkoztatását is megengedné, törvényi korlátozásnak a mai viszonyok között nem volna mondható. Hiszen éppen a sütőiparban nálunk úgyszólván általános ma már a 8 órai napi munkaidő nemcsak a fiatalkorúak, hanem a felnőtt munkások tekintetében is. Miután pedig az ipar így autonóm úton maga is eljutott már a 8 órai munkaidőhöz és az érdekelt iparosok egyhangúlag maguk is kijelentik, hogy a 8 órai munkaidő rendszerén változtatni nem kívánnak, helyénvalónak láttam, hogy a munkaidő kérdése körül esetleg későbben támadható bonyodalmak és viszályok elhárítása és enyhítése végett törvénybe iktassuk a felnőtt munkások tekintetében is a napi munkaidőnek leghosszabb tartamát. Helyénvalónak látom ezt annál inkább, mert hiszen, ha korlátozzuk is az éjjeli munkát, a sütőipar munkásai még e korlátozás mellett is hátrányban vannak más iparágak munkásaival szemben annyiban, hogy a munkát már hajnali 4, illetőleg 3 órakor el kell kezdeniök. A törvényjavaslat a sütőiparral teljesen azonos tekintetek szerint szabályozza a cukrász- és cukorsütemény-kószítő ipar munkáját. Noha az utóbb megjelölt iparágban az éjjeli munka korántsem honosodott meg annyira, mint a sütőiparban, miért is a' törvényi korlátozás e részben legalább egyelőre szinte tárgytalannak látszik, még sem mulasztható el az már most annálfogva, hogy a szóban levő két iparág munkaköre több irányban átnyúlik egymásba és így megtörténhetnék, hogy azt, amit az egyik iparágnak tilos volna éjjeli munkával termelnie, a másik ugyancsak éjjeli munkával szabadon állíthatná elő. Azonban éppen azért, mert a cukrászipart ez a korlátozás érdemben alig érinti, az említettekre való tekintettel minden aggodalom nélkül kiterjeszthető ez arra is.
