Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.
Irományszámok - 1922-20. Törvényjavaslat a sütőipari munkának szabályozásáról
20. szám. 199 Részletes indokolás. Az 1. §, megtiltja, hogy a törvény hatálya alá tartozó üzemekben 14 c vésnél fiatalabb gyermeket foglalkoztassanak. Ma már hazai viszonyainkra, nevezetesen pedig arra való tekintettel, hogy a kötelező mindennapi elemi oktatás nálunk csak a gyermek 12 éves koráig terjed, általánosságban ma még nem is tehetjük magunkóvá azt a washingthoni egyezménytervezetet, mely szerint 14 évesnél fiatalabb gyermek ipari munkára egyáltalán nem bocsátható: viszont nem fogunk elzárkózhatni az elől, hogy egyes olyan iparágakban, melyekben a munka a 14 évesnél fiatalabb gyermek erejét meghaladja vagy egészségére veszélyes, a foglalkoztatás alsó korhatárát mi is a betöltött 14-ik évben állapítsuk meg. Ilyen ipari munkának kell tekinteni a sütőipart már cáak abbeli sajátosságánál fogva is, hogy abban a munka a kora hajnali órákban kezdődik. Első pillanatban lehetségesnek látszik a kérdésnek olyan megoldása is, hogy megengedvén fiatalabb gyermeknek foglalkoztatását is, az ilyen gyermek munkájának kezdetét a nap valamely későbbi órájára tesszük. Ez a megoldás azonban azért nem volna helyénvaló, mert az ily rendelkezés megtartásának ellenőrzése nagy nehézségekbe ütközik, maga a rendelkezés tehát könnyen kijátszható volna. Mindenesetre pedig hátrányosan befolyásolná ez a megoldás a tanoncnak képzését, aki így a kora reggeli órákban végzendő azokat a munkákat, amelyeket a mesterség megtanulása céljából meg k8llene ismernie, sohasem láthatná maga előtt addig, míg a törvényben megállapítandó kort el nem érte. Mind egészségügyi szempontból, mind a tanoncképzéshez fűződő érdek szempontjából helyesebbnek látszik tehát a törvényjavaslat által választott az a megoldás, mely a 14 évesnél fiatalabb gyermeket a szóban levő iparokból feltétlenül kizárja. Az 1. §. állapítja meg a törvény hatálya alá vont iparoknak körét is. Az indokolás általános részében rámutattam arra, miért szükséges a törvénynek kiterjesztése a cukrásziparra. Itt még csak annyit kell megjegyeznem é kérdésben, hogy a versenyviszonyoknak egyenlősítése érdekében kell kiterjednie a törvénynek a tulajdonkópeni sütő- és cukrász-iparokon kívül minden olyan iparüzemre, melyben az említett iparágak termékeit más iparág űzósóvel kapcsolatban állítják elő. Ezért kell tehát kiterjedni annak például a vendéglőkre, kávéházakra stb. is. A 2. §. a 18 évesnél fiatalabb munkásoknak alkalmazását a kenyér, pék- és cukrászsütemények előállításánál annak orvosi igazolásától teszi függővé, hogy a fiatalkorú egészséges és a szóban lévő munkára alkalmas. Ez a rendelkezés helyén volna tulaj donképen minden ipari munka tekintetében annak megakadályozása végett, nehogy a fiatalkorú olyan foglalkozásra adja magát, amelyre nincs meg a testi rátermettsége, amely éppen ezért idő előtt őrli meg erejét, ha ugyan esetleg még hosszabb próbálkozás után nem kénytelen attól elállni, szaporítván az önhibájukon kívül pálya.
