Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.
Irományszámok - 1922-20. Törvényjavaslat a sütőipari munkának szabályozásáról
20. szám. - 195 Melléklet a 20. számú irományhoz. Indoklás „a sütőipari munkának szabályozásáról' 4 szóló törvényjavaslathoz. I. Általános indokolás. A sütőipar termel vényeinek egyik igen jelentékeny részét, az úgynevezett apró péksüteményt (zsemlyét, kiflit stb.), a hazai közönségnek megszokott igényeire tekintettel, a múltban éjjel volt kénytelen előállítani. Miután pedig a sütőipari munka az éjjeli munkával nem merült ki, mert a dolog természeténél fogva az a nappali időnek hol kisebb, hol nagyobb részét is igénybe vette, a sütőipar, mint mindenhol, nálunk is nagy követelményeket támasztott az emberi munkaerővel szemben. A sütőipari munka önmagában sem könnyű. Veszélyt rejt magában az a hőmérséklet is, amelyben azt végezni kell Különösen hátrányossá teszi azonban ezt a munkát a túlhosszú foglalkozási idő és ezen felül és talán még inkább az, ha annak jelentékeny része az éjjeli időre esik. Ez a körülmény különben nemcsak az egészségre hat vissza hátrányosan. Miután ezt az ipart túlnyomó részében még mindig a kisipar kereteiben űzik, az éjjeli munkával foglalkoztatott alkalmazottak időnkénti telváltása sem lehetséges abban. Nem igényel azonban bővebb megvilágítást, hogy az egész életen át szinte szüntelenül éjjeli időben végzett munka társadalmi, sőt erkölcsi szempontból is mily hátrányos helyzetbe hozza az arra rákényszerült munkást. E sajátosságai dacára a sütőipari munka sokáig hozzáférhetetlen-volt azokkal a törekvésekkel szemben, melyek hátrányainak enyhítésére irányultak. A sütőipar ugyanis lényegesen különbözik a legtöbb ipartól annak folytán, hogy a munkába vett anyagot haladéktalanul kell feldolgozni, hogy egyes termékeitől eltekintve, nem dolgozhatik készletre, legtöbb termeivénye nem raktározható ós kelendőségre csak egészen friss állapotban számíthat. Emellett a sütőipar, mint említettem, túlnyomólag kisipari jellegű, amely körülmény m *g egyrészt megnehezíti azt, hogy a napi munka a segéderők felváltásával, tehát a napi munkaidőnek lényeges megrövidítésével és a munkásnak az éjjeli munkából időközönkénti kikapcsolásával legyen folytatható, másrészt megnehezíti azoknak a technikai tökéletesbítéseknek alkalmazását, amelyek az emberi munkaerőnek kímélését, az előállítási munkának megszakítását éz 25«