Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.
Irományszámok - 1920-426. Törvényjavaslat a közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és szülőtlen árvák) anyagi helyzetének javítása és az erre szükséges fedezet biztosítása tárgyában
90 426. szám. mindenkire eső teher; másrészt pedig ez az adó az, amelyik biztosíthat olyan jelentékenyebb bevételt az államnak, hogy a jelen törvény első részében javasolt kiadásokat nagyobb részben ellensúlyozza. Az adókulcsnak a kilátásba vett módon, vagyis 1 1 /2°/o-ról 3°/o-ra való felemeléséből 1.425 millió korona bevételt lehet várni. Természetes, hogy a felemelésből előálló többlet teljesen az állam részére lesz biztosítandó, mert hiszen az államnak a jelen törvény első fejezete szerint megállapítandó kiadásai azok, amelyek miatt az adó felemelése szükségessé vált. A külföldön, úgy a legyőzött, mint a győztes államokban egyaránt hozzá kellett folyamodni a forgalmi adókhoz ós azt tapasztaljuk, hogy körülöttünk minden állam fokozatosan emeli az adókulcsokat. Csehország is — amelynek pedig állampénzügyi helyzete a miénknél jóval kedvezőbb — ezidőszerint 2 u /o-cs adókulcsot alkalmaz. A német birodalomban most van tárgyalás alatt az adó kulcsának felemelése és a bizottsági tárgyalások során oly határozatot hoztak, hogy az adókulcs 3°/o-ra emeltessék fel. A német birodalmi gyűlés a kérdésben még nem döntött. Az adó kulcsának javasolt felemelésével azonban az átmeneti idő alatt különféle vitás kérdések és zavarok merülhetnek fel. Gondoskodni kell tehát arról, hogy lehetőleg minden jogvita, félreértés vagy félremagyarázás kirekesztessék. A forgalmi adó alapja az árúszállítás vagy a munkateljesítmény fizetett ellenértéke. Az adót a fizetett ellenérték után kell tehát megállapitaDi és pedig avval az adókulccsal, amely az ellenérték fizetésének idejében érvényes volt. Az első feladat tehát megállapítani azt a napot, amelytől kezdve a magasabb adókulcs alkalmazandó. Minthogy a bevétel növekedésének a kiadás növekedésével egyidőben kell kezdődnie, szükséges, hogy az adókulcs is ugyanazon napon emeltessék, vagyis 1922. évi február hó l.-jétől kezdve. Az ellenérték szolgáltatása azonban gyakran nem esik össze az árúszállítással vagy a munkateljesítéssel. Előfordulhat tehát, aminthogy a törvény életbelépte alkalmával tényleg elő is fordult, hogy a forgalmi adót befizető szállító fél nem lesz abban a helyzetben, hogy az adót a fogyasztóra átháríthatja. Szükséges tehát a törvényben intézkedni arról, hogy ilyen esetekben a szállító a régi és új adókulcs közötti különbözetet a szerző terhére külön felszámíthassa. Az alaptörvény rendelkezéseinél nem állapítható meg teljes biztonsággal az, vájjon forgalmi adó alá vonható-e az olyan szállítás vagy árúteljesítés, amely 1921. évi szeptember hó l.-je előtt történt, az ellenszolgáltatást azonban csak 1921. évi szeptember hó l.-je után teljesítették. A jogbizonytalanságot az 1921. évi 129.950 számú pénzügyminiszteri rendelet olyképen kívánta megszüntetni, hogy ilyen esetekben felmentette a forgalmi adó alól a szállításokat, ha az ellenérték kifizetése 1921. évi október hó 31.-éig történt meg. Teljesen azonban a kérdés nincs megoldva, mert lehetnek olyan szállítások, amelyeknek ellenértékét október hó 31.-e után fizették s így ezekre nézve még felmerülhetnek a jogorvoslatok s amennyiben a közigazgatási bíróság arra az álláspontra helyezkednék, hogy csak az 1921. évi szeptember hó l.-je után teljesített szállítás vagy munkateljesítés esik forgalmi adó alá, egyrészt az ellenőrzés nagy administrációs munkát okozna, másrészt tág kaput nyitnánk a viszaólóseknek, ha nem intézkednénk arról, hogy most már minden fizetés feltétlenül forgalmi adó alá essék. Az erre vonatkozó szükséges rendelkezéseket tartalmazza a 7. §-nak második része.
