Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.
Irományszámok - 1920-426. Törvényjavaslat a közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és szülőtlen árvák) anyagi helyzetének javítása és az erre szükséges fedezet biztosítása tárgyában
426. szám. S7 számapasztás címén, vagyis az illetőnek önhibáján kívül fordulhat elő, hanem előfordulhat az 1920. évi XI. törvénycikknek 4. §-ában szabályozott esetekben az illetőnek a hibájából is. Mindenképen indokolt, hogy azok, akik saját hibájukból bocsáttatnak el a tényleges szolgálat kötelékéből, ne részesüljenek kedvezőbb elbánásban azoknál, akik a létszámapasztás folytán bocsáttatnak el. A szabályszerű elbánás alá vonásnak íentemlített módját tehát nézetem szerint azokra is alkalmazni kell, akik az idézett törvényszakasz alapján távolíttatnak el a tényleges szolgálat kötelékéből. Ilyen eset most már ritkán fordul elő, de többen vannak olyanok, akik az idézett törvényszakasz alapján már korábban eltávolíttattak a tényleges szolgálat kötelékéből ós ezidőszerint is kapják a nyugellátási díjakat, jóllehet eltávolításuk idejében még nem volt 20 évi tényleges szolgálatuk. Ennek az állapotnak a fenntartása feltétlenül sérelmes lenne azokra, akik a létszámapasztás folytán bocsáttatnak el a tényleges szolgálat kötelékéből. Ezért gondoskodni kell arról, hogy •az említett nyugellátási díjak 1922. évi január hó végével beszüntettessenek és az illetők is vógkielégíttessenek, természetesen az általuk a tényleges szolgálatban utoljára élvezett összegű megfelelő javadalmazások, nem pedig az •ezidőszerint rendszeresítve levő javadalmazások figyelembe vétele mellett. Ezt célozza a 3. §-nak utolsó bekezdése. A feleslegessé vált alkalmazottaknak a fentiek szerint leendő végelbánás alá vonása mellett gondoskodni kell továbbá arról is, hogy a túlnyomó részben szintén az állampénztárból javadalmazott nem állami tanerőkkel szemben hasonló eljárás alkalmaztassék. Ezt az államháztartásban elengedhetetlen takarékosság is megköveteli. Vannak természetbeni járandóság élvezetében álló olyan, főleg elemi iskolai tanítói állások, amelyeknek helyi forrásokból élvezett terménybeli járandóságai a megváltozott gazdasági viszonyok között, helyes értékelés mellett, elegendő fedezetet nyújtanak az állást betöltő tanító részére megállapított összes illetményekre, mégis a terménybeli járandóságok elavult értékelése miatt ma az illetmények túlnyomó részét az államkincstár viseli. Viszont vannak olyan állások, amelyek részére fizetéskiegószítő államsegély engedélyezése annak idején indokolt volt, a népességi viszonyokban beállott eltolódás és magasabb fokú iskoláknál székhelyük jelentőségének megváltozása következtében azonban az állás ma nem bír azzal a kultúrpolitikai jelentőséggel, amely az államkincstár mai helyzetében az államsegélylyei való további támogatást indokolná. Ezért a törvényjavaslat 4. §-ában a vall as _ es közoktatásügyi minister felhatalmazandó arra, hogy az államsegély es tanári, tanítói és óvónői állásokat ezekből a szempontokból felülvizsgálat alá vegye, a terménybeli helyi javadalom értékét a változott viszonyoknak megfelelően állapíthassa meg és a felülvizsgálat eredményéhez képest állami támogatásban nem részesíthető állások államsegélyét 1922. évi június hó végével beszüntesse. Tekintettel arra, hogy a közalapítványi birtokoknak körülbelül 40 ü /o-a -a megszállott területeken van, indokolt az is, hogy a közalapok terhére fenntartott felesleges számú állásokat is meg lehessen szüntetni. Azok, akik ily módon szabályszerű elbánás alá fognak vonatni, a 4. §. utolsó bekezdése értelmében, az egyenlő elbánás elvére való tekintettel, a 3. §. rendelkezései alá fognak esni. A törvényjavaslat 5. §-ában foglaltakat illetőleg megjegyzem, hogy a nem. állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és hittelekezeti néptanítók járandóságairól szóló 1907. évi XXVII. törvénycikknek 21. §-a
