Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.
Irományszámok - 1920-426. Törvényjavaslat a közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és szülőtlen árvák) anyagi helyzetének javítása és az erre szükséges fedezet biztosítása tárgyában
88 426. szám. szerint, ha az állam valamely községi vagy felekezeti iskolai tanító alapfizetésének kiegészítéséhez 200 koronát meghaladó államsegéllyel járul, a tanító alkalmazása a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyásától függ. Hasonló rendelkezés volt némely más iskolafajra rendeleti alapon élet beléptet ve. Több iskolafajnál a vallás- ós közoktatásügyi miniszter számára hasonló jog nem volt biztosítva. Viszont a gazdasági viszonyok romlása következtében a háborúnak első felétől kezdve az állami alkalmazottak részére megállapított háborús, drágasági, rendkívüli segélyek, családi pótlékok, stb. államsegély útján a nem állami iskola- és óvodafenntartók alkalmazottainak legnagyobb része számára is biztosíttattak, még akkor is, ha az illető alapfizetésének kiegészítéséhez az állam nem is járult hozzá. Ez azonban arra az eredményre vezetett, hogy habár az állam 10.000 koronát is jóval meghaladó összeggel járul sok állás javadalmazásához, mivel ezt az összeget, nem az alapfizetésnek kiegészítóseképen adja, az állás betöltésére semminemű ingerenciája nincs. Ez azonban a törvényhozás eredeti intencióiának sem felelhet meg, mely az alkalmazás jóváhagyását nyilvánvalóan az államsegély ellenében kívánta kikötni. A nemzetgyűlés az 1921. évi június hó 7.-én tartott ülésében utasította a kormányt, hogy tegye megfontolás tárgyává azt, hogy a hadviselt állami tisztviselők státusukon ós a törvényesen megállapított előléptetési kereteken belül egy fizetési osztállyal előlóptettessenek, abban az esetben: a) ha legalább 12 hónapon át harctéri szolgálatot teljesítettek, b) ha megsebesültek és emiatt 12 havi front szolgálatot nem tudtak teljesíteni. A nemzetgyűlésnek ez a határozata a legutóbbi kinevezéseknél figyelembe vétetett annyiban, amennyiben a kinevezésekkel kapcsolatban 1921. évi augusztus hó 19.-én hozott minisztertanácsi határozat kimondotta, hogy a szóbanforgó kinevezéseknél a frontszolgálatot az érdemesség ós használhatóság mellett, mint ezekkel egyenértékű további tényezőt kell figyelembe venni. A szóba jövő hadviselteknek jelentékeny részét azonban csak mások sérelmével (esetleg igen érdemes tisztviselők mellőzésével) lehetett volna kinevezni és különben is olyan nagy a szóba jövő hadviselt tisztviselőknek a száma, hogy egyszerre csupán a jelzett okból való kinevezésük a meglévő státus és szolgálati viszonyoknak lényeges megváltoztatására vezetne. Ezekre való tekintettel az illetőknek magasabb fizetési osztályba való kinevezése általánosan nem vihető keresztül. Minthogy azonban ezen alkalmazottak között tényleg vannak olyanok, akik annak idején a háború alatt a hivatalukban érdemeket szerezhettek volna a kinevezésre s jelenleg egy fizetési osztálylyal esetleg már magasabb állásokban lennének, ezt a többi tisztviselő jogos igérryeinek sérelme nélkül olykópen lehet helyrepótolni, ha megadatik a hadviselt tisztviselők részére az egyes fizetési osztályok alapilletményei között levő különbözet, mint nyugdíjba is beszámítható átmeneti személyi pótlék. Ez természetesen automatice maga után fogja vonni az 1917. évi XV. törvénycikk alapján járó háborús segélyeknek megfelelő emelkedését is. A javasolt átmeneti személyi pótléknak az engedélyezése hozzávetőleg évi 10 millió korona költségtöbbletet jelent. Az alkalmazottak helyzetének javítása érdekében a fentiek szerint javasolt intézkedések együttvéve egy évre számítva mintegy 2.450 millió korona kiadási többletet idéznek elő, amelylyel szemben áll az a megtakarítás, amely a javaslat 3. és 4. §-aiban kilátásba vett intézkedések folytán áll elő. Ez a
