Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.

Irományszámok - 1920-425. Törvényjavaslat a nem hivatásos katonai állományból származó hadirokkantaki, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásáról

62 425. szám. hellyel bíró állampolgárok részére állapítja csak meg az igényt, a békeszerződésnek okozati következménye. Az 1. §. az özvegyeknek és árváknak, illetőleg — kivételes esetekben — más családtagoknak ellátásáról is gondoskodik. A főfeltétel az, hogy az általános kellékeknek megfelelő férj, atya, vagy eltartó családtag hadiszolgálatával okozati összefüggésben vesztette életét. Nem látszik méltányosnak, és a bizonyítást rendkívül megnehezítené, ha a halálozást, mint okozati következményt a halált okozó esemény időpontjával hoznók összefüggésbe. Különösen sebesüléseknél — a mennyiben nem azonnal következett be a halál — nagyon nehéz megállapítani, melyik seb volt hónapok, esetleg évek múlva halált okozó és nem lenne védhető az, hogy megfosszuk az ellátástól annak hátramaradottjait, aki pl. egy év és egy nap multán halt bele a haza védelmében kapott sebbe. Az általános kellékekkel az atyának, térinek, illetőleg eltartó családtagnak hadiszolgálata idején kellett bírnia; ez a dolog természetéből következik, még ha a javaslat kifejezetten ki sem emeli. A 2. §. a nem hivatásos katonai szolgálattal egyenlő elbírálás alá eső szolgálatokat állapítja meg. Indokolt, hogy a javaslat kiterjeszkedjék néhány olyan jelenségre, amelyek szorosan véve nem tartoznának ennek a törvénynek keretei közé, azonban legkönnyebben itt határozhatók meg. A haza érdekében vagy legalább is a magyar államhoz tartozás miatt elszenvedett hadifogság és ellenséges internálás súlyos szenvedései indokolttá teszik azt, hogy a volt hadifogoly és internált, illetőleg túlélő családtagjai ennek a javaslatnak jótéteményeiben részesíthessenek. Ugyanilyen erkölcsi alapon nyugszik a tanácsköztársaságot támadó ellenforradalmak hős áldozatainak értékelése is. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy a tanácsköztársaság rémuralmának minden áldozata nem vonható ebbe a csoportba, csak azok, akik fegyveres vagy még fegyverkezéshez nem jutott mozgalomban cselekvő részt vettek. "Végül nem mellőzhetők teljesen azok sem, akik súlyos kényszer hatása alatt szolgáltak a vörös hadseregben ós bár átkos emlékű vezetés alatt, de mégis a magyar föld védelmében, idegen ellenséges haderővel szemben vesztették életüket vagy testi épségüket. A javaslat módot adna arra, hogy kivételes méltánylást érdemlő esetekben a népjóléti és munkaügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve ezeknek szolgálatát is beszámíthassa, illetőleg igényt adó szolgálatnak minősíthesse. A 3. §. az általános kizáró okokat tartalmazza. Abból a már é.iintett álláspontból kiindulva, hogy az általános védkötelezettség teljesítését semmiféle vonatkozásban sem lehet közszolgálatnak tekinteni; a második szakasz a közszolgálati alkalmazottak ellátási szabályaiban szokásos, talán túlságos részletezést elejti. Az bővebb indokolást nem igényel, hogy a magyar állam nem adhat rokkant-ellátást azoknak, akik állampolgárságukat elvesztették vagy idegen állam szolgálatába lépnek. Vita merülhet fel az iránt, hogy bizonyos büntetendő cselekmények elkövetése kizárja-e az igényjogosultataz ellátásban, amennyiben — ha ezt az ellátást kizárólag szociálpolitikai segítésnek tekintjük — tulaj donképen csak a támogatásra szorulást volna szabad vizsgálnunk. Vgy hiszem azonban, a helyes nyomon járok, amikor a súlyosabb bűncselekmények tetteseit az ellátás kedvezményéből ki akarom zárni. Az államnak önmagával, a vele testet öltött nemzeti eszmével szemben kötelessége az, hogy védekezzék ós hátrányban részesítse mindazokat, akik társapalomellenes magatartást tanúsítanak, a jogbiztonságot aláássák. A javaslat