Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.

Irományszámok - 1920-426. Törvényjavaslat a közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és szülőtlen árvák) anyagi helyzetének javítása és az erre szükséges fedezet biztosítása tárgyában

S2 426. szám. bevételt remélek. Ez a bevétel nyilvánvalóan nem elég a javaslat első részében foglaltak alapján felmerülő 2.450 millió korona szükséglet fedezésére. Szükséges tehát további, — ha a kiadás fennmaradó mérvét nem is teljesen ellensúlyozó — más fedezetekről is gondoskodni. Erre legmegfelelőbb a beadványi bélyegilleték felemelése, annál is inkább, mert a jelen esetben az adminisztráció költségeinek a személyi járandóságok felemelése folytán előálló megdrágulásával szemben kell bevételeket biztosítani. A közigazgatási hatóságokhoz a legkülönbözőbb, sokszor igen jelentős anyagi érdekekben intézett beadványok illetéke az 1920. évi XXIV. t.-c. életbelépte után is túlnyomó részben 5 K és csak igen kis számú beadványnál emelkedik ez az illeték 10 esetleg 20 K-ig. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a háború kitörése előtt az 1 K-ás beadvány-bélyeggel ellátott kérvények postai elküldésének díja 10 fillér volt, míg most az 5 K-ás beadvány-bélyeg alá eső kórvények postai viteldíja 2 K 50 fillér, sőt ajánlott levélben 6 K, azt hiszem kellően rámutattam arra, hogy ezeknek az illetékeknek a felemelése a • pénzérték csökkenésével egyáltalán nem áll arányban. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy igen sok esetben ez a jelentéktelen beadványi illeték a hatósági működésnek egyetlen ellenértéke, el kell ismernünk, hogy ez az illeték ma már az illetéki elvvel nincs semmiféle összhangban. Mindezek az okok arra indítanak, hogy ezeknek az illetékeknek felemelése iránt is javaslatot tegyek. A 9. §. tartalmazza az erre vonatkozó * általános szabályt. A beadványok túlnyomó nagy részénél, amelyek t. i. az 1920. évi XXIV. t.-c. életbelépte előtt 1 K vagy ennél magasabb illeték alá estek, a békebeli illetéknek húszszorosát kívánom beszedni. Ez az emelés pénzünk értékcsökkenésével még mindig nem tart lépést, további emelést azonban nem óhajtok javasolni azért, nehogy az illeték túlságos emelése a közigazgatási hatóságok igénybevételét az ügyfelek részéről megnehezítse. Már itt fel akarom azonban használni az alkalmat arra, hogy egyes olyan esetekben, amikor egyrészt a folyamodó érdekének nagysága, másrészt a kórelem kevésbé életbevágó fontosságú volta felismerhető, ennél az átlagos emelésnél nagyobb mérvű emelést javasoljak. Ezek a különleges esetek vannak felsorolva a 10. és a 11. §-okban. Ezek bővebb indokolást nem igényelnek. Csak a 10. §-nak 10. pontjában foglaltakra vonatkozólag tartok szükségesnek annyit megjegyezni, hogy tekintettel azokra a bonyolult szabályokra, amelyekkel a közszolgálati alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és árvák) illetményei és szolgálati viszonyával kapcsolatos egyéb járandóságai vannak megállapítva, gondoskodni kívántam arról, hogy az esetleges tévedések kiigazítására vagy az egyes kedvezmények elnyerésére irányuló kérelmek az újabb súlyos illetékek alá ne vonassanak. A 12. §. a végrehajtási rendelkezést tartalmazza. Indokolást nem igényel. Budapest, 1922. évi január hó 30-án. Dr. Kállay Tibor s. k., m. Jcir. pénzügyminiszter.