Nemzetgyűlési irományok, 1920. XII. kötet • 363-421., L-LI. sz.

Irományszámok - 1920-375. Törvényjavaslaqt Magyarország külkereskedelmi statisztikájáról

375. szám. 69 ÍI vámhivatalok adatgyűjtő tevékenységére alapítja azt; a vámigazgatásra •sem, mert attól a statisztikai kivonati lajstromok vezetésének, összegezésének, egyesítésének stb. munkáját teljesen elveszi; végül az adatszolgáltató közönségre sem, mert továbbra is, úgy mint eddig, árúnyilatkozat útján fogja a külkereskedelmi statisztika részére bevallásait teljesíteni. Ezektől az alapvető szempontoktól és okoktól eltekintve is, az 1906. évi XXIII, t.-c. helyettesítését korszerű új törvénnyel szükségessé tette még ~az is, hogy a törvénynek számos részletes rendelkezése is a törvény életbelépése óta eltelt tizenöt esztendő folyamán ugyancsak elégtelennek bizonyult. Leginkább azonban az vált érezhetővé, hogy a jelenlegi törvényben megszabott keretek az adatgyűjtésnek és feldolgozásnak tökéletesedését ós íino. modását igen sok vonatkozásban gátolják. Ezért szükséges, hogy a m. kirközponti statisztikai hivatal említett reformtervezetének erre vonatkozó részei is törvényhozási úton megvalósíttassanak. Ezek azonban oly mélyreható természetűek, hogy a jelenlegi törvény egyszerű módosításával el nem érhetők. A konkrét reformtörekvések közé — amelyek a jelenlegi törvénybe beleütköztek — tartozik az árúszállítási közvetítők kikapcsolása és helyettük a tulajdonképeni küldő, illetőleg átvevő felek bevonása az adatgyűjtésbe. A kivitelben a szállítmányozó által, a csupán általános összefoglaló adatokat tartalmazó árúnyilatkozat mellett, a tulajdonképeni küldő által e célra szolgáló külön űrlapokon kiállított »árúbejelentés« is beszolgáltatandó. Az adatgyűjtés jósága érdekében feltétlenül szükséges, hogy az árúszállítási közvetítők az árúnyilatkozatok kiállításának érdemleges részéből teljesen kikapcsoltassanak és ezért a javaslat a már évek óta tervezett újításnak megfelelőleg a tulajdonképeni küldők által kiállított árúbejelentéseket ruházza fel az árúnyilatkozatok jellegével. Az árúszállítási közvetítők címére érkezett küldemények bevallása is szorosabb kapcsolatba kerül a tulajdonképeni átvevőkkel, akik maguk is kötelezhetők a statisztikai bejelentés teljesítésére. A jelenlegi törvény gátolta a külkereskedelmi értékadatok meghatározásánál mindeddig nélkülözött értékbevallás alkalmazását is. Németország már több év előtt kezdte meg a reform fokozatos megvalósítását. Az értékbevallás egyelőre nálunk sem lesz általánosságban megvalósítható, módot kell azonban találni, hogy ez irányban határozott kísérletek tétessenek s — kedvező tapasztalatok esetén — a fokozatos átmenet előkészíttessék. Nem bizonyulnak megfelelőknek a jelenlegi törvénynek a statisztikai illetékre vonatkozó rendelkezései. Módosításukat már egymagában az is indokolja, hogy a jelenlegi illetékskála nem eléggé progresszív, tótelei a nagytömegű s megfelelően nagy értéket képviselő szállítmányokhoz, például teljes hajórakomány okhoz, nem alkalmazkodnak s így más küldemények tekintetében igazságtalanok. Parancsoló szükséggé teszik az illeték felemelését a magyar külkereskedelmi statisztika adatgyűjtésének és feldolgozásának nagy mértékben megnövekedett költségei és az államháztartásnak az az érdeke, hogy a statisztikai szolgálat költségei lehetőleg saját bevételi forrásából fedeztessenek. A javaslat mellőzi az illetékskála meghatározását s fenntartja azt a rendeleti útnak, mely az árviszonyok nagy ingadozásai és #, pénzérték bizonytalan alakulása mellett ma a legajánlatosabb, mert szükség esetén könnyen, törvényhozási intézkedés nélkül módosítható. Az új szabályozás a bejelentett árúk mennyiségével arányosan emelkedő alapon tervezi a, jelenlegi törvényben megállapított s a mai értékviszonyok mellett teljesen tarthatatlan illetóktételeknek tetemes felemelését, olykép azonban, hogy azok