Nemzetgyűlési irományok, 1920. XI. kötet • 320-362., XLIX. sz.

Irományszámok - 1920-326. Törvényjavaslat a gazdasági felügyelő szolgálatról

32 826. szám. felügyelőségekre váró sok-sok feladatról, a folyamatban levő birtokreform keresztülvitele körüli közreműködés egymagában is annyi dolgot ád, amit sokkal többen is alig lesznek képesek elvégezni egy-egy vármegyében. A vármegyei gazdasági felügyelőséget mindezek mellett a törvénvhatósági közigazgatás is nagy mórtékben igénybe veszi, de nem is kívánatos, hogy a gazdasági felügyelői szolgálat e téren korlátozva legyen. De nem felelhet meg feladatának a mai vármegyei gazdasági felügyelőség azért sem, mert mivel csak a vármegyei központokon van, a külső gazdasági élettel, a gazdatársadalom szóles rétegeivel nem órintkezhetik elég gyakran s elég közvetlenül. Pedig e nélkül rideg hivatali eljárás lesz egész működése. Rendeletet lehet kiadni messziről, de az egyesek gondolkodására befolyást gyakorolni, tanácsot adni, vezetni, bajokat felismerni és orvosolni csak közvetlen érintkezéssel személyesen lehet. Ha tehát azt akarjuk, hogy a gazdasági felügyelői szolgálat csak megközelítőleg is az legyen, aminek kellene lennie, mindenekelőtt munkaerejét kell megerősítenünk, egyúttal pedig közelebb kell vinnünk oda, ahova munkásságának kifejtésében utalva van. Legfőként ezt célozza a gazdasági felügyelői szolgálatról szóló törvényjavaslat, amikor a járások székhelyére is gazdasági felügyelők állandó beosz* tását tervezi. Azzal ugyanis, ha csak egyszerűen megnövelnők a vármegyei gazdasági felügyelőségek munkaerejét, még csak azt órnők el, hogy e hivatal többet végezhessen a reá háramló igen sok hivatalos teendőből, de nem órnők el azt a talán még fontosabb célt, hogy bizonyos közvetlenséget teremtsünk a gazdasági élet és a gazdasági felügyelők működése között. Ellenben az a gazdasági felügyelő, aki szűkebb területen p. o. egy közigazgatási járás területén működik ós állandóan annak a székhelyén lakik, gyakori és könnyű érintkezést kap a járás összes községeivel ós gazdaközönsógóvel, ez állandó érintkezés révén megismeri azt, megismeri a gazdálkodás ottani feltételeit, de a gazdaközönség őt is megismeri, bizalmat kelthet a személye, működése és tudása iránt, alkalma van tehát annak, a szűkebb körnek a gazdasági fejlődésére közvetlen befolyást gyakorolni. Kétségtelen, hogy a gazdasági felügyelőségek munkaerejének növelése, a gazdasági felügyelők létszámának szaporítása talán sohasem volt kevósbbó időszerű, mint .éppen a jelen pillanatban, amikor minden vonalon az állami alkalmazottak létszámának csökkentésére kell törekednünk. De másfelől a mezőgazdasági igazgatás ezen hivatali szerveinek kiépítése sohasem volt annyira szükséges,- mint éppen jelenlegi gazdasági helyzetünkben, amikor birtokviszonyaink rendezésére és mezőgazdaságunk minél tökéletesebb kifejlesztésére minden erőnket meg kell feszítenünk. És bizonyos tekintetben sohasem volt erre ilyen kedvező alkalom. Úgy az elszakított országrészeken, mint megmaradóit hazánk területén különböző szolgálati ágakban meglehetős nagyszámú gazdaságilag képzett tisztviselő vált szabaddá. Ezek értékes munkaerejét bűn volna megmaradt hazánk mezőgazdasági fejlődésének szolgálatába nem állítanunk, mert hisz ezeknek különben is szerzett joguk ós igényük van arra, .hogy az állam gondoskodásában részesüljenek. A gazdasági félügyelői szolgálat kiegészítését tehát az államháztartás szempontjából sem szabad úgy tekinteni, mint egyszerű tisztviselői lótszámszaporítást, mert hisz lényegében jóformán csak arról van szó, hogy a más téren felszabadult, de a gazdasági felügyelői szolgálatban igen jól használható tisztviselők munkaerejét e téren hasznosítsuk. Fentebb már rámutattam, hogy a gazdasági felügyelői intézmény nem