Nemzetgyűlési irományok, 1920. XI. kötet • 320-362., XLIX. sz.

Irományszámok - 1920-320. Törvényjavaslat az 1921/22. költségvetési év augusztus 1-től december végéig viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról

820. szám. * v) 5. §-hoz. Az 1920 : XXVIII. t.-c. 1. §-a szerint az egyes miniszterek számvevőségi teendőit ellátó számvevőségek, valamint az állami vagyon és jövedelmek kezelésének igazgatásával megbízott, valamint az utalványozási joggal felruházott hatóságok és hivatalok mellé rendelt számvevőségek kivétetnek a szakminiszterek alól és a pénzügyminiszter alá rendeltetnek. Ezen törvényes rendelkezés azonban annak indokolása szerint nem kivánta az egyes minisztereknek azt a jogát megszüntetni, hogy a számvevőségeket úgynevezett közigazgatási számvevőségi segódszolgálati munkálatokra igénybe vegyék, dé minden függési viszonyt az illető miniszterekkel szemben meg akart szüntetni, mert ez a függési viszony a számvevőségek előzetes és utólagos ellenőrzésének függetlenségét illuzóriussá tette s a gyakorlatban odavezetett, hogy a számvevőségek függő helyzetük tudatában nem léphettek fel kellő nyomatékkal a túlkiadásokkal és előirányzat nélküli kiadásokkal szemben, amit már azért sem tehettek, mert az 1897 : XX. t.-c. 98. §-a szerint a költségvetési törvénytől eltérő utalványrendeleteket is »rendeletre« ellenjegyezni tartoznak. ; Az 1920 : XXVIII. t.-c. ezen rendelkezésének hatályon kívül helyezése iránt most előterjesztett javaslat megtételénél a következő két szempont az iránytadó: az egyik az, hogy mivel az imént említett úgynevezett »rendeletre« való utalványozás jogát az 1920 : XXVIII. t.-c. 8. §-a megszüntette, valamint hogy ugyanezen törvénycikknek 6. §-a a miniszterek utalványozási jogát a pénzügyminiszter által a mindenkori pénzügyi viszonyokhoz képest rendelkezésre bocsátott hitelek kereteihez köti, a számvevőségeknek utalványozó hatóságaikkal szemben oly természetű kényszerhelyzete, mely az államszámviteli törvényben megállapított függési viszony megváltoztatását szükségessé tenné, nem állhat elő. A másik szempont az, hogy a minisztériumok szervezeti egységének a megbontása, mely a számvevőségüknek a pénzügyminiszter alá rendelésének következtében előállott, az utalványozó hatóságok ügyvitele szempontjából tarthatatlannak bizonyult s különösen az egyes miniszterekre minisztériumaik működéséért háruló felelősség viselésével összeegyeztethetetlen. 6. §-hoz. A magyar államadósságokról ós az azokat terhelő vagyonváltságrói szóló törvény 3. §-a értelmében a közalapoknak és közalapítványoknak, gyámpénztáraknak és gyámpénztári tartalékalapoknak, közművelődési és közjótékonysági intézményeknek, egyházi és kegyes alapoknak, kényszertársulatoknak, valamint a nyugdíjintézeteknek a tulajdonukat alkotó és a 9.390/1920. M. E. számú rendelet 11. §-a értelmében ilyenek gyanánt megjelölt magyar háborús államadóssági címleteik helyett, ugyanolyan névértékben évi 5°/o-kal kamatozó törlesztéses állami kölcsönköt vények adandók. Az említett törvény idézett szakasza szerint úgy a jelzett célra, mint a törvényhozás által megállapítandó egyéb célokra, valamint az ingatlanok vagyohváltságának folyóvá, tótele végett a vagyonváltsággal terhelt ingatlanokon az azokra kivetendő vagyonváltság erejéig jelzálogilag biztosítandó évi 5°/o-kal kamatozó törlesztéses állami kölcsönkötvónyek bocsáthatók ki azzal, hogy az évenkint kibocsátható ily kötvények összegét a költségvetési (felhatalmazási) törvény állapítja meg. Az 1920. évi február hó 16-ikára összehívott nemzetgyűlés irományai. XI. kötet. %