Nemzetgyűlési irományok, 1920. XI. kötet • 320-362., XLIX. sz.

Irományszámok - 1920-337. Törvényjavaslat a szerzői jogról

337. szám. 147 ,65. §.• Az első bekezdés az 1884 : XIVI. t.-c. 65. §-ában foglalt rendelkezést szabatosabb szövegezésben mutatja oly kiegészítéssel, amely az építészeti müvek védelem alá helyezésének következménye. E bekezdés szerint építményeket, bárha a szerzői jog bitorlásával jöttek is létre, az ingatlannal való összefüggésük miatt nem lehet a 20. §. rendelkezései alapján megsemmisíteni vagy előállításuk áráért a szerzői jog alanyának tulajdonába bocsátani s károsító alakjuktól is csak állaguk lényeges -sérelme nélkül lehet azokat megfosztani; önként érthető, hogy a sértettet illető kártérítés (elégtétel) összegének megállapításánál ily esetekben figyelemmel kell lenni arra az esetleges sérelemre is, amely az építmény" bitorlásos alakjának fennmaradásiban mutatkozik. A második bekezdés a 64. §-ban a megrendelő javára megállapított' jogoknak megsértését helyezi magánjogi és* büntetőjogi szankció alá. E rendelkezéshez képest az, aki megrendelt arckép vagy szoborképmás tekintetében a szerzői jogot a megrendelő beleegyezése nélkül bitorolja, mind a szerzőnek, mind a megrendelőnek kártérítéssel (elégtétellel) tartozik. Az 1884 : XVI. t.-c. 65. §-ának második bekezdése a törvényjavaslat 13. §-ának szövegéhez képest fölöslegessé vált. 66. §, Az 1884": XVI. t.-c. 66. §-a szerint iparkészítmónyekre ós az iparkósznV menyeken alkalmazott képzőművészeti alkotásokra az 1884: XVI. törvénycikk intézkedései nem alkalmazhatók. * Ereszben az 1884: XVI. törvénycikk alapjául szolgált törvényjavaslat miniszteri indokolása a következő kijelentéseket tartalmazta: »Nem részesíti azonban a javaslat védelemben sem az iparkészítményeket, sem a műipar termékeit, mert azok természetüknél fogva az iparszabadalmak kérdésével együtt különnemű intézkedéseket igényelnek. Hasonlókép^ nem részesülhetnek védelemben oly képzőművészeti alkotások, amelyek iparkészítmónyekre alkalmaztattak.« Ez az álláspont összhangban volt az akkori közfelfogással és a mintául vett német törvényhozás akkori állapotával. Azóta a viszonyok gyökeresen megváltoztak s ma már* a jelentőségben egyre gyarapodó iparművészet alkotásai a kulturállamok legnagyobb részében a képzőművészet egyéb ágaival; egyenlő rangú védelmet vívtak ki maguknak. így a Németbirodalomban, amelynek 1907. évi művészi szerzői jogi törvénye 2. §-ában kimondja: »A műipar termékei a képzőművészet alkotásai közé tartoznak.« Az e törvény alapjául szolgált törvényjavaslat indokolása kiemelte, hogy az előbbi német jogállapot, amely az iparművészeti alkotásokat a képzőművészet egyéb műveinek védelméből kizárta, közfelfogás szerint nem felel meg többé a modern iparművészet fejlődésének és igényeinek. »Amióta — úgymond az indokolás — a művészet egyre fokozódó mórtékben foglalkozik ama feladattal, hogy a mindennapi élet tárgyait is nemesebbekké tegye és esztétikailag hatásos formákban céltudatosan fejlessze, azóta a törvényjavaslat felfogása szerint nem lehet többé fenntartani azt az álláspontot, amely a művészetet külömböző bánásmódban részesíti ahhoz képest, hogy