Nemzetgyűlési irományok, 1920. XI. kötet • 320-362., XLIX. sz.

Irományszámok - 1920-337. Törvényjavaslat a szerzői jogról

148 337. szám. szolgálatába szegődött-e az iparnak vagy nem. A »magas« művészet (hohe Kunst) és az »alkalmazott« művészet (angewandte Kunst) egyenrangúsága már a külföld legtöbb törvényében is érvényre jutott. De e törvények, kedvezőbb védelmi eszközeiben a németek nem részesedhetnek a külföldön^ ha hazai joguk e védelmet megtagadja (lásd az 1886. évi berni egyezmény 2: cikket). A javaslat tehát az alkalmazott művészetet meg akarja szabadítani a jelenleg érvényes jog korlátozásaitól és a szerzői jog tekintetében a magas művészettel egyenlő elbánásban óhajtja részesíteni.« A berni nemzetközi szerzői jogi Unió 1908* évi berlini konferenciáján, amely a módosított berni egyezményt alkotta meg, a német kormány indítványozta, az iparművészeti alkotások kötelező védelmének az unióegyez menybe iktatását, utalva arra, hogy »több jelentékeny állam legújabb törvényalkotása a művek e faját kifejezetten a képzőművészet alkotásaival egyenlő védelem alá helyezte, amit helyeselni kell, mert az iparművészet hatalmas fejlődése folytán azokat a mesterkélt határokat, amelyeket a tiszta művészet és a mindennapi élet szolgálatában álló művészet közé vontak, sem elméleti, sem gyakorlati okokból nem lehet továbbra is fenntartani.« Ez indítványt a francia, a belga és az olasz kiküldöttek melegen pártolták, de a brit kiküldöttek ellenzése folytán a német indítvány nem járt sikerrel s kompromisszumként pusztán a módosított berni egyezmény 2. cikke utolsó bekezdésének megfelelő szöveg volt elérhető, amely szerint: »Az iparművészet alkotásai annyiban részesülnek védelemben, amennyiben az egyes országok saját törvényei azt megengedik«. A módosított berni egyezmény alkotása óta két unióállam: Dánország és Németalföld 1912-ben hozott szerzői jogi törvényeiben nem késett az iparművészeti termékeket a képzőművészeti alkotásokkal egyenlő védelembe fogadni. Attól kezdve, hogy a magyar államnak a berni nemzetközi szerzői jogi Unióhoz való csatlakozásával a közélet különböző tényezői behatóbban kezdtek foglalkozni, mind erősebben hangzott fel nemcsak hazai művészeti, de hazai irodalmi képviseleteink részéről is az a kívánság, hogy az Unióhoz csatlakozással kapcsolatban az iparművészet, alkotásait szintén a védett művek közé kell sorozni. »Mióta a képzőművészet* hazánkban fellendült — fejtette ki egyik művészeti testületünk emlékiratában — ós különösen mió*ta képzőművészetünk iparkodott lábát ép a magyar nemzeti szellem talaján megvetni, az iparművészet' szellemi életünk egyik jelentős tényezője lett. Képzőművészeink sorából az iparművészet egész gárdája került ki ós számos képzőművészünk tehetségének és tudásának javát fordítja szorosan vett képzőművészeti tevékenység mellett iparművészeti alkotások megteremtésére. Viszont iparművészeink ugyanazon tehetségek sorából kerülnek ki, mint képzőművészeink. Iparművészetiünk mai fejlettségi foka mellett immár lehetetlen megkülömböztetóst tenni aközött, hogy valamely jelesebb hazai iparművészeti alkotás képzőművészi tehetségnek, vagy speciális iparművészi tehetségnek megnyilvánulása-e. Számos kópzőművésztehetsóg nyert kifejezést, kibontakozást, valósággal kivirágzást iparművészeti alkotásokban. Iparművószetünk fejlődése az utóbbi harminc évben annyira összeforrott a képzőművészettel, hogy vakmerő kísérlet volna megkülömböztetést tenni abban az irányban, hogy a képzőművészet mestereinek, különösen szobrászainak és építészeinek egyes munkái szorosan vett képzőművészeti vagy iparművészeti alkotások-e • ?« A törvényjavaslat ily körülmények között ugyanakkor, amidőn az ópi-