Nemzetgyűlési irományok, 1920. XI. kötet • 320-362., XLIX. sz.

Irományszámok - 1920-337. Törvényjavaslat a szerzői jogról

I 146 337. szám. 63. §-a szabatosabb szövegezésben, amely világosan kifejezésre juttatja, hogy a mű egyetlen vagy egyik példánya tulajdonának átruházása magában véve nem jelenti sem a többszörösítés jogának, sem. a szerzői jog bármely más részének átruházását 64. §. , Ä megrendelt arcképek s szoborképmások megrendelőjének jogáról az 1884 : XVI. t.-c. 64. §-ának első bekezdése a második mondatban akként rendelkezett, hogy a megrendelt arcképeknél és szoborképmásoknál az »utánképzés« joga a megrendelőt illeti. A törvényjavaslat célszerűbbnek találta az arckép vagy szoborképmás megrendelőjének jogkörét szabályozó rendelkezéseket külön §-ba foglalni. A szabályozás tartalmánál egyrészt az a cél lebegett a törvényjavaslat előtt, hogy a szerző jogai lehetőleg megóvassanak, másrészt pedig a. megrendelő jogos érdekei is kielégítést nyerjenek. Evégből a szerzői jog megrendelt arcképeknél és szoborképmásoknál is elvben a szerzőnél hagyatott meg, de azzal a korlátozással, hogy a szerző ilyen mű tekintetében szerzői jogát csak a megrendelő beleegyezésével gyakorolhatja. Eszerint a megrendelő — ideértve azt is, aki a megrendelő helyett az ő személyiségi jogainak védelmére hivatva lehet — a megrendelt mű tekintetében a. neki bárafely okból nem tetsző többszörösítóst, közzétételt, forgalombahelyezést vagy üzletszerű bemutatást megakadályozhatja azzal, hogy mindezekhez vagy ezek bármelyikéhez hozzájárulását a szerzői jog alanyától megtagadja. Ha a szerző vagy jogutóda ily esetben szerzői jogát a megrendelő beleegyezése nélkül vagy a megrendelő kifejezett akarata ellenére gyakorolja, a 65. §. második bekezdésében foglalt jogkövetkezményekkel felel. • Másrészt a megrendelő a mű hű többszörösítésének jogát — úgy,, amint azt az 1884 : XVI. t.-c. 64. §-a első bekezdésének második mondatához képest eddig tehette — továbbra is Önállóan gyakorolhatja, de csak nem üzletszerű célra. Nem szükséges, hogy az arckép vagy szoborkép más megrendelője azonos legyen az ábrázolt egyénnel. Az ábrázolt egyénnek a saját képmására vonatkozó személyiségi jogai, tulajdonképen az általános magánjog körébe tartoznak, de ezeket a jogokat iíjabban több szerzői jogi törvény részletes szabályozás, tárgyává tette azon a címen, hogy e jogok is a szerzői jog korlátozását jelentik és azzal az indokolással, hogy célszerű az arckép megrendelőjének és az arcképen ábrázolt egyénnek személyiségi jellegű jogaira vonatkozó rendelkezéseket ugyanabba a keretbe foglalni. így tett az 1907. évi német művészi szerzői jogi törvény (22—24. §-ok), az 1912. évi németalföldi szerzői jogi törvény (19—22. cikkek), az 1912. évi dán szerzői jogi törvény (27. $.). Minthogy az ábrázolt egyén személyiségi jogairól az 1884 : XVI. törvénycikkben sem volt szó s e jogok szabályozása a külföldön hosszas előkészítés után is mindenütt élénk vitákra adott okot, célszerűbbnek mutatkozott e részben az 1884 : XVI. törvénycikk kereteit fenntartani és a képmáson ábrázolt egyen jogainak szabályozását, mint különben is inkább a polgári törvénykönyvbe tartozó joganyagot, e törvényjavaslatban mellőzni.