Nemzetgyűlési irományok, 1920. XI. kötet • 320-362., XLIX. sz.
Irományszámok - 1920-335. Törvényjavaslat a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló 1915:XVIII. törvénycikk kiegészítéséről
94 335. szám. sabban szegték meg, vagyonuk élvezetében maradhatnának csak azért, mert vagyonuk nem mint korlátlan tulajdon illeti meg őket. Kiegészítésre szorul továbbá az 1915: XVIII. t.-c. 2, §-a annyiban is,, mert egyes esetekben nem biztosítja kellőképen az erkölcsi rend helyreállításának és a közérdekű igazságos bűnhődésnek azt az elemi követelményét, hogy a hazaáruló bűncselekményéből keletkezhető sérelem vagyoni elégtétele hatályosan, a bűncselekmény súlyosságához mérten érvényesüljön. Áttérve a javaslat egyes rendelkezéseire: Az 1. §. a javaslatnak fentebb már említett céljához képest -kimondja, hogy a felségsértés vagy hűtlenség bűncselekményének elkövetése (tehát az 1915: XVIII. t.-c. 2. §-ának) esetében az államra száll az a jog is, amely a tettest nem mint korlátlan tulajdonjog illeti és egyúttal a könnyebb megértés végett a vagyoni jogoknak az életben gyakrabban előforduló néhány ilyen alakját külön is megemlíti. Ilyen esetek a harmadik személy jogával, pl. utóöröklési jogával terhelt tulajdonjog, az elidegenítési vagy terhelési tilalommal terhelt tulajdonjog, a hitbizomány birtoklása vagy várományosi joga, a haszonélvezeti jog stb. Mindezek az esetek megegyeznek abban, hogy az illető vagyontárgyat élvező személy joga harmadik személyek érdekében vagy harmadik személyek jogával van korlátozva ós minthogy e harmadik személyek a bűncselekmény elkövetésétől teljesen távol állhatnak és átszállás tárgya általában csak az a jog lehet," amely a felelős személyt megillette: ennélfogva e harmadik személyek jogát az állam elvben elismeri, a vagyont — általános szabálykópen — a fennálló korlátozásokkal, tehát rendszerint csak arra az időre veszi át, ameddig az átszállás bekövetkezése nélkül a felelős személyt illette volna ós csak az esetleges kijátszások ellen védekezik azzal, hogy a felelős személynek a felelősségét megállapító bűncselekmény elkövetése után tett lemondó vagy elengedő nyilatkozatát vagy más rendelkezését tekinti az állammal szemben hatályt alánnak (1. §. 2. bek.). Ez utóbbi szabály egyébként csak következménye ós világosabb körülírása az 1915 : XVIII. t.-c. 2. §-ában kimondott annak az elvnek, hogy a vagyon a törvénynél fogva (ex lege) már a bűncselekmény »elkövetésével« száll át az államra. A fentebb említett általános szabály alól egy kivételt a javaslatnak mégis tennie kellett, még pedig arra az esetre, ha az átszállás tárgya hit-, bizomány birtoklása vágy várományosi joga. Ez az eset különben is részletesebb szabályozást követel és ezért ezzel a javaslat a 2. §-ban külön foglalkozik. A 2. §. arra az esetre, ha a hazaáruló hitbizomány birtokosa vagy várományosa, a fent ismertetett általános szabálynál szigorúbb rendelkezéseket javasol, amely rendelkezések szigora két irányban nyilvánul, t. i. egyrészről a vagyoni hátránnyal sújtott személyek köre, másrészről az államra szálló vagyon mértéke tekintetében. A 2. §. ugyanis úgy rendelkezik, hogy ha hitbizomány birtoklása vagy várományosi joga az átszállás tárgya, ez a jog az államot a felelős személy és az ő ágán hitbizományi utódlásra jogosult akár már élő, akár ezután születerfdő leszármazói életének tartamára illeti meg, vagyis a hitbizomány birtokát nemcsak a felelős személy veszíti el az állam javára, hanem az ő leszármazói sem léphetnek annak birtokába; más szóval: a felelős személy és az ő ága az utódlásból teljesen kiesik. Ugyanez áll megfelelően arra az esetre is, ha a felelős személyt a hitbizománynak nem birtoklása, hanem
