Nemzetgyűlési irományok, 1920. XI. kötet • 320-362., XLIX. sz.
Irományszámok - 1920-335. Törvényjavaslat a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló 1915:XVIII. törvénycikk kiegészítéséről
835. szám. 06 csak várományosi joga illeti. Ezek szerint a hitbizomány birtoklása és várományosi joga az -államot mindaddig meg fogja illetni, amig a felelős személynek és az ő ivadókainak kihaltával vagy joguknak más módon történő megszűntével (kivéve a lemondás esetét) a birtoklás vagy a várományosi jog az alapító okirat szerint utódlásra jogosított legközelebbi várományosra száll át. Az államra szálló vagyon mértéke tekintetében pedig abban nyilvánul meg a javaslat szigora, hogy míg általános szabályként csak a felelős személyt illető birtoklási jog vagy más haszonvételi jog száll át az államra, ha a hazaáruló hitbizományi birtokos, az állam nemcsak a birtoklást, a haszonvétel jogát, hanem váltságképen a hitbizomány állagát is átveszi. Az előadottak szerint tehát a javaslat a hitbizományok .tekintetében az • általános szabálynál szigorúbb — kivételes — rendelkezéseket tartalmaz. E kivételt mindenekelőtt a hitbizományi intézmény kivételes jogállása indokolja. A hitbizomány alapításának megengedésével, mint kivételes kegyelmi ténnyel az államfő áz alapítónak érdemeit, a hazának tett szolgálatait jutalmazza olyképen, hogy e jutalom gyümölcseit az alapító ivadékai szedik. Ebben a körben a hazának tartozó hűség megszegése is súlyosabb beszámítás alá eáík, mert a társadalmi helyzetében és vagyonában kivételes jogszabályokkal védett ivadéknak hazaárulása a társadalmat összetartó erkölcsi rend követelményeibe mindenesetre súlyosabban ütközik bele. Teljesen indokolt tehát, ha itt a törvény súlyosabb vagyoni felelősséget állapít meg ós a megsértett erkölcsi rend törvényeinek ily módon ad elégtételt. A javaslat csak e törvények védelmében halad, mert aki hazája ellen fegyvert fog vagy.saját hazája ellen az ellenséget segíti vagy a hűtlenség egyéb bűnébe esik, az a tiszta erkölcsi felfogás szerint órdemetlennó vált a kivételes kegyelemből fakadó arra a jogra, hogy családja fényét, társadalmi ós vagyoni állását az érdekeiben súlyosan megsértett állam továbbra is kivételes jogszabályokkal védje. Hogy a javaslatnak az a rendelkezése, amely a hazaáruló leszármazóit is kizárja a hitbizományi jogutódlásból, a közfelfogással is megegyezik, az kitűnik abból, hogy e rendelkezés összhangban van, a hitbizományi jogban szokásos azzal az intézkedéssel, amely a család valamelyik — az alapító szerint érdemetlen — tagjának kizárását rendszerint a kizárt tag utódaiba is kiterjeszti. A privilégiumból alapos okkal törtónt kizárást a közfelfogás sohasem tekintette olyannak, amely akár az előd ós az ivadék között fennálló családi kapocsból folyó követelményekkel, akár az erkölcsi érzéssel ellentótben volna. Különben is a leszármazók kizárása nélkül a rendelkezés célját el sem érné és a legkönnyebben kijátszható lenne, mert például a kiskorú gyermek birtoklása esetében is tulajdonkópen az apa maradna a vagyon valóságos élvezője, de többé-kevósbbé így lenne ez a gyermek vagy más leszármazó nagykorúsága esetében is. A 2, §. továbbá a hitbizomány birtoklásának és várományosi jogának átszállása esetére az állam'érdekeinek ós a méltányosságnak megfelelő azt a fontos rendelkezést tartalmazza, hogy az állam a reászállott hitbizományi birtoklással és várománnyal járó jog helyett a felelős személy birtokában volt hitbizományi vagyon állagának egy részét váltságképen bármikor átveheti. Ily módon az államnak módjában lesz a hitbizományi haszonélvezetet a jobban értékesíthető és különösen birtokpolitikai célokra fordítható állagvagyonnal felcserélni, úgy azonban, hogy az igazságosságnak megfelelően nem a hitbizományi vagyon egész állagát, hanem csupán a haszonélvezet ós a várományosi jog valószínű értékének megfelelő aránylagos részt követelheti.
