Nemzetgyűlési irományok, 1920. XI. kötet • 320-362., XLIX. sz.

Irományszámok - 1920-335. Törvényjavaslat a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló 1915:XVIII. törvénycikk kiegészítéséről

335. szám. 93 Melléklet a 335. számú irományhoz. Indokolás „a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló 1915: XVIII. törvénycikk kiegészítéséről

44 szóló törvényjavaslathoz. . * • A hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló 1915: XVIII. törvénycikk életbelépése óta lefolyt idő tapasztalatai szükségessé teszik e törvény egyes rendelkezéseinek kiegészítését. Az idézett törvény 2. .§-a úgy rendelkezik, hogy aki a törvény 1. g-ában említett cselekménnyel a magyar büntetőtörvényekben meghatározott felségsértés vagy hűtlenség bűncselekményét követi el, a cselekményéből keletkezhető kár. sérelem és egyéb hátrány megtérítéséért — tekintet nélkül a hátrány nagyságára ós arra, hogy tényleg bekövetkezett-e — a belföldön található vagyonával akként felel, hogy az a bűncselekmény elkövetésével törvénynél fogva az államra száll. A törvénynek most idézett rendelkezése az átszállás tárgyául a tettes vagyonát jelöli meg, közelebbről azonban nem határozza meg azt, hogy a. vagyon kifejezésen mit kell érteni. Kétségtelen, hogy a törvény, amidőn a vagyon kifejezést használja, azt az említett kifejezésnek jogi -értelmében teszi. Eszerint pedig vagyon nemcsak a korlátlan tulajdonban álló dolgot jelenti, hanem mindazt a jogosítványt, amely valakit a dologra korlátolt tulajdon, vagy idegen dologra vonatkozó jog (pl. haszonélvezet) címén akár törvény, akár szerződés vagy más jogügylet alapján megillet. Habár ezek szerint a törvény szövege — helyes magyarázat mellett — magában foglalja mindazokat az eseteket, amelyekre a törvényhozás a vagyon kifejezés hasznalatával a törvény megalkotásakor gondolt, mégis kívánatos, hogy ezt a gondolatát — mintegy hiteles magyarázatképen — világosabban is kifejezésre juttassa, mert a közfelfogás és ennek megfelelően a köznyelv is többnyire csak a korlátlan tulajdonban álló dolgokat tekinti vagyonnak. • A törvény helyes értelmét kétségtelenné kell tenni, mert sértené a jogérzetet és az egyenlő mértékkel mérő igazságosság követelményeit, hogy amig egyesek a törvényben megszabott esetben az állam javára elveszítik vagyonukat, addig mások, akik a hazájuknak tartozó hűséget még súlyo-