Nemzetgyűlési irományok, 1920. X. kötet • 304-319. sz.

Irományszámok - 1920-306. Törvényjavaslat a trianoni békeszerződés következtében elbocsátandó hivatásos katonai havidíjasok és hivatásos altisztek kivételes átmeneti ellátásáról

70 306. szám. ágban való elhelyezés fog bekövetkezni. Különben is az 1879, : LL t.-c.-nek a nyugellátással kapcsolatos hasonló rendelkezése a gyakorlatban nem vált be s ily intézkedés az új ellátási törvénybe a jelenlegi tervezet szerint nem fog felvétetni. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy nyugellátásukat végkielégítéssel megváltott egyének a kapott végkielégítést rövidesen elköltik s nyugellátásuk folyósítását kérik ,s ez által az állami hatóságokat nagyon kénj^es kényszerhelyzet elé állítják. A á §-ho2. E törvény intenciójának folyománya, hogy az átmeneti viszonyban elhalt havidíjas családja bizonyos átmeneti illetmények (halálozási évnegyeddíj, lakbér) szempontjából kedvezőbb helyzetben maradjon, mintha a havidíjas a nyugállományban halt volna el s ugyanazok az okok, melyek az átmeneti illetékeknek a ténylegességi illetékekhez alkalmazkodó megállapítását s az átmeneti idő beszámítását motiválják, teszik indokolttá ezt a §-t. A 9. §-hoz. Az illetékek természetéből folyik, hogy az átmeneti járandóságok a hatósági végrehajtási és biztosítási intézkedések szempontjából ugyanoly elbírálás alá essenek, mint a tényleges illetékek s élvezője részére ezekké] szemben is bizonyos minimum biztosíttassák, A 10. §'ho2. Ez a §. az átmeneti viszony letelte esetére intézkedik: Vagyis: az esetleg meghosszabbított átmeneti időszak leteltével kerül napirendre a végleges ellátás kérdése. A végleges ellátás szempontjából nem lehetett kizárólagosan a mindenkori nyugdíjtörvény rendelkezéseire támaszkodni, hanem az igény létesítése •és szabályozása körül, új móltányos szabályt kellett állítani. Katonai nyugdíjtörvény ugyanis a teljes szolgálati idő vagy a 60 életév betöltésétől eltekintve" kizárólag szolgálatra való alkalmatlanság esetére adja meg a nyugdíjra való igényt. . A létszámcsökkentés folytán pedig oly egyének végleges nyugellátásáról is lesz szó, akik testileg és szellemileg alkalmasak volnának a katonai szolgálatra. E rendelkezésnek az az oka, hogy nem lehet elsiklani a tisztikar szolgálatai felett ós minthogy az elbocsájtás vis major folytán történik, az illetők ellátási igényét — ha bizonyos szolgálati idővel rendelkeznek— elkeli ismerni. Hangsúlyozzuk, hogy a tisztikarnak nagy része háborús sérülések és fáradalmak következtében amúgy is annyira törődött, hogy katonai szolgálatra •való alkalmatlansága felülvizsgálat útján is bizonyára megállapítható volna: ily általános felülvizsgálat azonban tetemes munkát és költséget igényelne s túlságosan hosszadalmas lenne. A végleges nyugdíj-igényt azonban csak oly havidíjasok számára bxzto-