Nemzetgyűlési irományok, 1920. X. kötet • 304-319. sz.

Irományszámok - 1920-315. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése "az ellátatlanok ellátásának biztosítására szolgáló őrlési és forgalmiadóról szóló 279. számú törvényjavaslat tárgyában

190 315. szám.ugyanis ez a bet ezdés a fölmívelésügyi minisztert olyan hatalommal felruházni, hogy a kereskedelmi malmoknak is előírja, miféle liszt-nemeket állítson elő, hanem egyedül azt, hogy ne történhessék meg az, hogy az őrlésbe adott kenyérmagnak csupán 50—60 °/o-át kapja vissza az őröltető emberi élvezetre alkalmas liszt formájában, a többit pedig korpában.. A 8. §. 2. és 3. bekezdéseit a bizottság törlendőnek találta. A 2. bekezdés nagyrészt feleslegessé vált azáltal, hogy a házi darálás adómentessé lett. A3, bekezdés pedig rendkívül veszedelmes lehet olyan malomra, amelynek üzeme csak lényeges veszteséggel volna üzemben tartható. Egyébként mind a két bekezdés elhagyása mellett is a javaslat eredeti 4., a módosítás után 2. bekezdése módosított szövegében, teljesen elegendő arra, hogy a közellátás és az adó eredményének biztosítására szükséges intézkedésekei a miniszter megtehesse. Nem tartotta végül a bizottság megengedhetőnek azt, hogy a törvény jogot adjon a miniszternek arra, hogy az előbb említett új 2. bekezdésben foglalt, nagy mértékben az egyéni jogot korlátozó rendelkezéseit már az adócsalás gyanúja esetén is gyakorolhassa, miért is a bekezdés utolsó mondatát törölte. A §. utolsó bekezdése lényegében változatlanul maradt, de határozott kifejezést kivánt adni a bizottság annak, hogy a hatósági rendelkezés folytán bérbeadott malom bérlőjétől beszedett bór a malom tulajdonosát és nem az államot illeti, ós annak is, hogy a malom tulajdonosa csak a tényleg befolyt bért követelheti, de az állammal szemben a bérbeadás esetén sem követelhet semminemű további kárpótlást vagy megtérítést. A 10. §. módosítása azért vált szükségessé, hogy esetleges visszaélések felfedezésekor a malom ne állhasson elő olyan kifogásokkal, hogy az őrlési tanúsítvány nélkül talált gabonát nem feldolgozás, hanem pl. - megőrzés végett stb. vette át. Az ellenőrzés alá tartozó malom semmi körülmények között sem jogosult egy szem gabonát sem átvenni őrlési tanúsítvány nélkül. Ellenben a bizottság nem tiltja az átadást, mert nem akarja«a tudatlan szegény népet a súlyos büntetés terhének kitenni. Átadás átvétel nélkül úgy sem lehetséges s így elegendő, ha csupán az átvételt tiltja a törvény. Súlyt helyez végül a bizottság arra, hogy adócsalásért csak szándékos cselekmény és ne tudatlanságból vagy tévedésből elkövetett hiba miatt is büntethető legyen valaki. A 11. §. rendelkezéséit a bizottság elfogadta ugyan, de nyomatékosan kifejezést kivánt adni annak, hogy a 2. bek. rendelkezései csak olyan esetben alkalmaztassanak a tulajdonossal szemben, ha a malomban. alkalmazott követte el a büntetendő cselekményt, ellenben ne lehessen ezeket a súlyos következményeket akkor is alkalmazni, ha pl. a gazdasági malomban, vagy még inkább a gazdasági darálóban a tulajdonosnak egy olyan alkalmazottja követ el valamely büntetendő cselekményt, akinek a malomhoz egyébként semmi köze s akinek tilos cselekményét a gazda már csak azért sem akadályozhatta meg, mert ebből a szempontból nem lehetett rá figyelemmel. A 12. §-ban a bizottság csak annyi változtatást tartott szükségesnek, hogy a büntetés alsó határa 50 K-ra szállíttassák le, hogy az igazán méltányos esetek enyhén legyenek büntethetők, ellenben a 13. §-ban a felső határt találta igen alacsonynak a kötelességét mulasztó tisztviselővel szemben

v A bizottság is szükségesnek tartja, hogy a kormánynak módja legyen az őrlési adót lehetőleg kis adminisztrációs költséggel, minél egyszerűbb módon beszedni. Ennek a lehetőségét a javaslat 14. §-a is biztosította volna ugyan, de ezek a rendelkezések még sem elegendők arra, hogy az ebben az