Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.

Irományszámok - 1920-264. A nemzetgyűlés közgazdasági, pénzügyi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése "a védjegyek oltalmárül rendelkező törvények módosításáról és kiegészítéséről" szóló 209. számú törvényjavaslat tárgyában

264. szám. 264. szám. A nemzetgyűlés közgazdasági, pénzügyi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése „a védjegyek oltalmáról rendelkező törvények módosításáról és kiegészítéséről" szóló 209. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelt Nemzetgyűlés! Ä védjegyügyeket ez idő szerint három törvénynek: az 1890. évi II. t.-c, az 189Ö. évi XLI. t.-c. és az 1913. évi XII. t.-c. rendelkezései szabályozzák. E három törvényben szétszórt intézkedéseknek egy egységes törvénybe való összefoglalására és a szabályozás bizonyos hiányainak pótlására a szükségérzet már évek óta megnyilvánult, minek folytán 1915-ben az akkori kereskedelemügyi miniszter megbízta a m. kir. szabadalmi tanács elnökét egy védjegytörvény tervezetének kidolgozásával. E tervezet el is készült, minthogy azonban az mélyreható újításokat tartalmazott, a meghallgatott szakkörök azoknak megvalósítását, tekintettel az akkori háborús viszonyokra, időszerűtlennek nyilvánították, minek folytán a tervezet további tárgyalása fölfüggesztetett. A jelenlegi idő szintén nem alkalmas mélyreható reformra a védjegyügy terén. Minthogy azonban az 1890. évi II. törvénycikk 15. §-ában a védjegy lajstromozási díját 10 koronában (illetőleg 5 frt-ban)- állapítja meg, mely összeg a mai árviszonyokkal arányban nem áll és távolról sém nyújt módot a lajstromozással járó és a kereskedelmi ós iparkamarákat terhelő költségek fedezésére, kívánatosnak mutatkozott, hogy miként az állami, illetve' hatósági szolgáltatásokért szedett díjak és illetékek úgyszólván az egész vonalon fölemeltettek, e díj is fölemeltessék. E szükségérzet adta meg a lökést a jelen novella megalkotására. A díj felemelésről szóló intézkedés azonban egy újítást is tartalmaz. A lajstromozási díj a múltban ugyanis teljes összegében az illető kereskedelmi és iparkamarának jutott, amely a lajstromozást végezte. A javaslat rendelkezése szerint ezentúl a díjnak csak 75%-át kapja az illető kamara, 25%-át ellenben az állam, illetve a kereskedelemügyi minisztérium, a m. kir. szaba-