Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.

Irományszámok - 1920-263. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése "az 1920/21. évi állami költségvetésről" szóló 130. számú törvényjavaslat tárgyában

48 263. 'szám. úgynevezett appropriációt akarta pótolni. Innét van az, hogy számszerű adatain kívül egyes szakaszaiban több a pénzügyi közigazgatás körébe vágó, vagy az egyes tárcák rendezésével összefüggő felhatalmazásokat tartalmaz. E szakaszok ma már nagyrészben elavultak, részben azáltal, hogy azóta egyes indemnitási törvényekbe foglaltattak, részben azáltal, hogy a viszonyok lényegesen megváltoztak. Maguk a számadatok sem jelenthetnek ma már a szó szoros értelmében költségvetést; mert az a számadási év, amelyre vonatkoznak, t. i. az 1920/21. évi állami költségvetés turnusa, tíz-tizenketted részében immár eltelt, úgy hogy nem egy ezután megállapítandó költségvetésről, hanem már elköltött összegek megállapításáról lehet és van itt szó. Mégis bizottságunk és a jelenlegi pénzügyminiszter oly rendkívüli súlyt helyezett arra, hogy egyrészt hét év után valamely megfelelő formában költségvetési törvény jöjjön létre, másrészt, mert a kormány szándóka szerint az ez év első felében beterjesztendő 1921/22-iki valóságos költségvetési javaslat összeállításához feltétlen szükség van egy oly keretre, amely megrögzíti a most elmúló eV állapotát és ezáltal az összehasonlításra, valamint az ellenőrzésre alapot nyújt: a pénzügyi bizottság, teljesen méltányolva a kormány szándékát, a fentemlített pénzügyi törvényjavaslatot a Ház elé terjeszti avval, hogy azt elfogadni és a törvénytárba iktatni méltóztassék. E körülmények folytán akként fogjuk fel kötelességünket és úgy gondoljuk,, ez a szempont lesz a nemzetgyűlés előtt is irányadó, hogy miután e posthumus költségvetés tételein változtatni már azok: túlhaladott ós elköltött volta miatt sem lehetséges, célunk ; az, hogy magában a jelentésben a kormánynak, irányító gyanánt, oly szempontokat szolgáltassunk és oly korlátokat állítsunk fel, amelyek az államháztartás jövő vitelére, különösen pedig, az 1920/21/22. évi költségvetés összeállítására nézve, — amelynél döntőbb Magyarország pénzügyi ' sorsában még egyetlen költségvetés sem volt — útmutatók és elhatározók legyenek. Ezért a legnagyobb részletességgel tárgyaltuk végig az egyes tárcák tételeit és átmentünk a magyar pénzügyi politika főirányainak vizsgálatára is. Mostani jelentésünkben a t. Nemzetgyűlés előtt szűk kivonatát kívánjuk adni tárgyalásunk bő anyagának. Mindenekelőtt a bizottság teljes bizalmát fejezte ki azon nagyszabású pénzügyi kibontakozási terv fölött, melyet a jelenlegi pénzügyminiszter 1920. december 20-án a nemzetgyűlésnek úgyszólván osztatlan tetszése mellett előterjesztett és mely azóta nemcsak a hazai közvéleményben, de 'a külföldi gazdasági körökben is oly mély benyomást keltett. E programm megvalósítása gyanánt immár 12 törvényjavaslatunk fogadtatott el és tudomásul vettük, hogy a pénzügyminiszter úr terve mintegy 32 törvényjavaslatban fog megtestesülni. Különösen hozzájárultunk a pénzügyi kormány három alapelvéhez, amelyek — hogy úgy mondjuk — kitűzik azokat a határokat, amelyeket túllépni a magyar kormányzatnak az ország gazdasági veszélyeztetése nélkül semmiesetre sem szabad. A pénzügyi bizottság erkölcsi felelőssége teljes tudatában szögezi azt le, hogy ezen alapelvekből, ha csak az ország létérdekeit megsérteni nem akarjuk, sem a jelenlegi, sem más magyar kormánynak engedni nem lehet. E három alapelv, mely ma már részben tényékbe tömörült, a következő : Fedezetlen bankjegyeket többé kibocsátani nem lehet. A vagyonváltságbóF befolyandó összegeket nem szabad folyó kiadásokra felhasználni, hanem kizárólag az ország adósságterhének vagy hátralékainak könnyítésére és ez által a pénzérték további javítására és végül hogy a pénzügyminiszter úr t