Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.

Irományszámok - 1920-263. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése "az 1920/21. évi állami költségvetésről" szóló 130. számú törvényjavaslat tárgyában

263. szám. 49 által előterjesztett és részben előterjesztendő adójavaslatok által a magyar adórendszernek és illetékügyünknek kiépítését annyira befejezettnek kell tekintenünk, hogy nézetünk szerint a bejelentetteken kívül további adóemeléseket közgazdaságunk meg nem bir. E három nagy tétel, mely a kormány programmjàt foglalja magában, viszont azon negyedik alapvető igazságra vezetett, mely a pénzügyi bizottság szilárd meggyőződését fejezi ki, hogy ily körülmények között államháztartásunk teljes rendbehozatalának kategorikus imperativusa a kérlelhetetlen takarókosság keresztülvitele, minden fölösleges kiadás megszüntetése ós annak a szigorú ténynek remélhetőleg ideiglenes jelleggel bíró átültetése az életbe, hogy a történelmi Magyarország nagy, bonyolult és költséges állami szervezetét Csonka-Magyarország kicsi, összezsugorított és lehetőleg bölcs, de egyszerű állami szerkezetével kell pótolni. Ezért és különösen abból a szempontból, hogy a jövő évi költségvetés összeállítása tekintetében, mely — mint már említettük — úgy valutánk, mint hitelünk és adórendszerünk szempontjából döntő jelentőségű, irányt mutassunk a kormánynak, a költségvetés minden egyes fejezetében a takarókosságot tűztük ki célul. Ennek megvalósítása ós kormányunk által való keresztülvitele nélkül sem pénzügyeink szanálását, sem a külföld hitelének megnyerését még elképzelni sem tudjuk. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a szomszéd államok, különösen Ausztria, óriási deficitjével és rendkívüli költekezésével milyen rossz benyomást tesz a világ közgazdasági véleménye előtt, még inkább kell, hogy sarkaljon bennünket a nagy erkölcsi kötelesség, mely a magyar [államháztartás legtakarékosabb és kérlelhetetlen szigorúsággal kezelt vitelét tűzte ki pénzügyi politikánk főcéljául. Ily körülmények között már általánosságban és mielőtt az egyes tárcák kiadásaira, melyeket a jelen appropriációs javaslat harmadik szakaszának egyes fejezetei foglalnak magukban, rátérnénk, a bizottságnak két indítványát kell bejelentenünk. Az egyik az, hogy a kormány figyelmébe ajánljuk egy oly Országos Bizottság kiküldését, amely a külföldön is megkísérelt hasontó intézmények mintájára, megfelelő állandó jelleggel a megcsonkult ország egész adminisztrációját kizárólag a takarékosság és egyszerűség nagy szempontjából vizsgálná át. A bizottság működése az egyes tárcáknál való létszámcsökkentéseken és egyszerűsítéseken kívül az egész adminisztrációnak és a bírósági szervezetek egyszerűbbé tételére is vonatkozik. E gondolatot úgy a nemzetgyűlésnek, mint a kormánynak figyelmébe ajánljuk. A második törekvése a bizottságnak arra vonatkozik, hogy helyeslőleg vettük tudomásul a pénzügyi kormánynak abbeli elhatározását, mely szerint minden egyes tárca tisztviselőinek és alkalmazottainak létszámot felülvizsgáltatja CsonkaMagyarország teljesítőképességéhez való redukálása szempontjából. Elvárjuk a kormánytól, hogy az 1921/22. évi költségvetés előterjesztésével egyidejűleg számot adjon a feltétlen szükséges munkaerők számáról, a nélkülözhetetlen állásokról és azon rendelkezésekről, amelyek egyrészt a nélkülözhetővó vált alkalmazottak elhelyezésére, másrészt a menekülteknek — amennyiben vissza nem térhetnek — állami szolgálatba való vételére vonatkoznak. Bizottságunk rendkívüli súlyt helyez e munkálatra és, ezért a kormánynak azt az elhatározását, amely szerint a pénzügyi tárca egyik államtitkára mindegyik minisztériummal személyesen tárgyalja le a redukció mórvét ós lehetőségét, a legteljesebb mértékben üdvözli és támogatja. A takarékosságnak ezen organikus nagy keresztülvitelét az alábbiakban az egyes részletekben is igyekszünk érvényesíteni, megjegyezvén, hogy Az 1920. évi 'február hó 16-ikára Összehívóit nemzetgyűlés irományai. IX. kötet. 7