Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.

Irományszámok - 1920-262. Törvényjavaslat a bányaművelésből és a hozzátartozó iparágak üzletéből eredő jövedelem megadóztatásáról

40 262. szám. A 4. §-hoz. Ez a szakasz nagyjában az 1909. évi VIII. t.-cikk 28. §-ában foglaltaknak felel meg és azt szabályozza, hogy hogyan kell az adóalapot megállapítani akkor, ha a vállalat nem adott adóvallomást, vagy ha a vallomása •és egyéb adatnyujtása' nem kielégítő. Újítás azonban az, hogy ezentúl a bányavállalat vallomását nem a m. kir. bányakapitányság fogja megvizsgálni, amint az az 1909. évi VIII. t.-cikk 29. §-a szerint is tervezve volt, hanem maga a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő), s a hiányzó adatokat is ez a hátóság fogja könyvvizsgálat útján beszerezni, természetesen szakértők segélyével ós csak szükség esetén a bányakapitányság igénybevétele mellett. Célszerűbbnek tartom ugyanis és egyszerűbb is az eljárás, hogyha a vallomásokat az a hatóság vizsgálja meg és a kivetéshez szükséges minden adatot az a hatóság szerez be, amelyik az adó kiszámítását készíti s csak akkor veszi igénybe a szakközegeket, ha az szükséges. Különben sem egyeztethető össze a bányahatóságok tulaj donkép en i hivatásával az adóvallomások felülvizsgálása és az adókivetési adatok beszerzése, miért is e hatóságok csakis szükség esetén mint szakértők veendők igénybe. Újítás az is, hggy nemcsak könyvvizsgálatot lehet tartani, amely a központi igazgatás székhelyén, illetőleg ott foganatosítandó, ahol a könyvek vezettetnek, hanem szükség esetén a telep helyén is vizsgálat tartható. Mindezt a kivetés alapossága céljából a törvényben kell kimondani. "Újítás továbbá annak a kimondása, hogy a pónzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) a könyvvizsgálatot illetőleg a helyszíni vizsgálatot elrendelő végzése ellen nincs helye felebbezésnek, továbbá hogyha a vállalat a vizsgálatot megakadályozza, vagy meghiúsítja, jövedéki kihágást követ el. Ezeket a rendelkezéseket az 1920. évi XXIII. t.-cikk már kimondotta a jövedelemadónál és vagyonadónál. Az 5. §-hoz Szükségesnek tartom az 1909. évi VIII. t.-cikk 17. §-ának utolsóelőtti bekezdésében foglaltakkal szemben annak kimondását, hogy az előbbi 4. §-ban körülírt eljárás alkalmaztassék akkor is, ha a vizsgálatot azért kell megtartani, mert az értékcsökkenési tartalékalap hozzájárulási összegeire, illetőleg a leírások összegére nézve a mérlegszerű becsérték tekintetében aggály merül fel, hogy vájjon értékcsökkenési tartalékalap dotálása nem történik-e túlságos mérvben, illetőleg a leírás összege nem indokolatlanul magas-e. Megjegyzem, hogy úgy* a 4. §-ban, mint a jelen 5. §-ban körülírt s a bányavállalatoknál alkalmazandó eljárással szemben a többi nyilvános számadásra kötelezett vállalatnál tovább is az 1909. évi VIII. t.-cikk 28. §-ában, illetőleg 17. §-ának utolsóelőtti bekezdésében szabályozott s némileg talán kevésbé szigorúnak mondható eljárás marad meg. Ezt az eltérést — addig is, míg ez irányban az 1909. évi VIII. t.-cikk idézett szakaszát a törvényhozás ki nem egészíti — a bányavállalatokkal szemben az a körülmény indokolja, hpgy az adóalap helyes megállapítása, a pénzügyi hatóságokra nézve jóval nehezebb valamely bányavállalatnál, mint más ipari vagy a kereskedelmi vállalatnál. /