Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.

Irományszámok - 1920-296. Törvényjavaslat a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről

296. szám. 247 A 7. §-hoz. A javaslat a kötelező vizsgálat eseteit kevesbíteni törekszik s ezzel lehetővé kívánja tenni, hogy olyan bűnügyben, amely sem a tényállásnak, sem a jogkérdésnek bonyolultságánál fogva, sem pedig a kiszabadható büntetés súlyánál fogva nem teszi kívánatossá azt, hogy a főtárgyalás előkészítése körülményes bírói eljárással történjék, ezt a bírói eljárást — a vizsgálatot,— ne kelljen csupán azért teljesíteni, mert a törvény a vizsgálat mellőzését nem engedi meg. A kötelező vizsgálat elvileg csak az esküdtbíróság hatáskörébe utalt bűncselekmények (1897 : XXXIV. t.-c. 15. §.) miatt folyamatba tett ügyekben marad fenn. Ennek az elvnek a kimondására azért van szükség, mert a javaslat rendszere szerint az érvéiben levő törvényeknek azok a rendelkezései, amelyek a javaslatban módosítva vannak, az esküdtbíróság hatáskörébe utalt ügyekben érintetlenül maradnak. A javaslat céljára és ideiglenesnek tervezett hatályára tekintettel célszerűnek mutatkozott az esküdtbíróság eljárását a maga egészében érintetlenül hagyni, különösen azért is, mert az esküdtbíróság hatáskörébe általában a legsúlyosabb megítélés alá eső bűncselekmények tartoznak, és ily ügyekben a helyes és megnyugtató ítélkezésnek a legalaposabb előkészítés is fontos biztosítéka. Önként érthető, hogy a javaslatnak azok a rendelkezései, amelyeknek értelmében az esküdtbíróság hatáskörébe tartozó bűncselekmények eseteiben az eddigi előkészítő eljárás érintetlenül marad, arra az esetre is érvényesek, ha az esküdtbíróságok működése fel van függesztve. A vizsgálatnak az esküdtbíróság hatáskörébe tartozó ügyekben kötelezővé tétele azonban nem feltétlen, tehát a vizsgálat a javaslatban foglalt kivételek esetében mellőzhető, még akkor is, ha az eljárás tárgya halállal vagy élet-« fogytig tartó fegyházzal büntetendő bűntett (Bp. 103. §. 1. bek.). Ily súlyos bűncselekmények esetében nem szükséges mindig a vizsgálat, ha a terheltet tettenérték, vagy ha a terhelt az eljárás adataival teljes összhangban álló beismerést tett. Azokat az eseteket, amelyekben a vizsgálat kötelező, habár az eljárás tárgyául szolgáló bűncselekmény nem tartozik az esküdtbíróság hatáskörébe, vagy ha ily hatáskörbe tartozik ugyan, de tettenérés forog fenn, vagy a terhelt terjes beismerésben van, a javaslat lényegileg úgy állapítja meg, mint a Bp. 103. § a, azzal az inkább csak alaki eltéréssel, hogy a Bp. 103. §-ának 3. c) ós d) pontjában felsorolt azokat az eseteket, amelyekben a vizsgálat kötelező volta lényegileg a bíróság belátásától függ, a javaslat a 7. §. 2. c) pontjában foglalja össze. A 8. §-ho2. • . A munkateher csökkentését célozza a javaslatnak ez a rendelkezése is, amely lényegében a közvetlen idézés intézményének további kiépítéséül tekinthető. Minthogy a jelen §ban szabályozott közvetlen tárgyalás rendszerében mégtörténhetik, hogy a kir. ügyészség a terheltet nem állíthatja nyomban a kir. törvény szók elé, ilyenkor az ügy gyors elintézéséhez fűződő érdek mellőzhetetlenné teszi, hogy a terhelt a tárgyalásig a kir. ügyész rendelkezése alatt maradjon. Ezért a javaslat egyrészről megengedi azt, hogy az ily tettenkapott