Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.
Irományszámok - 1920-296. Törvényjavaslat a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről
246 296. szám. eljárás elhúzódását elkerülhetetlenül maga után szokta vonni. Hogy a javaslat e rendelkezése gyakorlatilag teljes mértékben és akadálytalanul érvényesülhessen, annak a rendőrség államosítása óta immár komoly akadálya nincsen. A harmadik intézkedés, amelylyel a javaslat a nyomozások menetét gyorsítani törekszik, a nyomozás szabályainak egyszerűsítése és a nem okvetlenül szükséges alakiságok kiküszöbölése. A javaslatnak ily irányú rendelkezései lényegileg a gyorsított bűnvádi eljárás vonatkozó elveit viszik át a szükséges korlátozásokkal a bűnvádi eljárás egészére. Ezek az elvek a gyakorlatban általában beváltak. Annák külön kimondása, hogy a kir. ügyészség egyes nyomozó cselek• menyek teljesítése végett bármely kir. törvényszék vizsgálóbíróját megkeresheti, azért mutatkozott célszerűnek, mert a bűnvádi perrendtartás ezt az elvet csak a kir. járásbíróságokra állapítja meg kifejezetten. A 6. §-ho0. A javaslatnak az a rendelkezése, amely a kir. ügyészségek s a kir. bíróságok munkaerejének gazdaságosabb kihasználásán felül — bizonyos szűkebb határok közt — az opportunitás elvének enged teret, elsősorban azzal a ténnyel számol, hogy a büntető igazságszolgáltatásnak az általános részben vázolt túlterhelése következtében régebben elkövetett sok oly bűncselekmény miatt van eljárás folyamatban, amelyek lefolytatását ma már a közérdek meg nem követeli. Ezekre a régi ügyekre nézve az eltérést a bűnvádi perrendtartásnak \ a legalitás elvén felépülő rendszerétől ezidőszerint nélkülözhetetlennek tartom. Enélkül a rendelkezés nélkül a javaslatnak egyéb rendelkezései a kir. ügyészségek helyzetét csak igen kis mértékben javítanák. Azt az előnyt ugyanis, amely közvetlenül a kir. ügyészség munkájának csökkentéséből származnék, erősen ellensúlyozná az a hátrány, hogy a kir. ügyészségek az egyesbírósági intézmény beillesztése folytán nagyobb számú főtárgyaláson volnának kénytelenek a vádat képviselni, mint eddig. Módot kell adnunk a kir. ügyészségnek arra, hogy az eddigi törvényes okokon felül mellőzhesse a vádemelést olyankor is, amikor azt a közérdek nem okvetlenül kívánja; csak ily módon látszik elérhetőnek, hogy az oly régi ügyek tömegétől, amelyek a közérdeket számba vehető en nem sértik, a büntető igazságszolgáltatás szeivei körülményesebb eljárás nélkül megszabaduljanak és munkaerejüket a jelentős bűnügyek gyors elintézésére fordíthassák. Azok a bűncselekmények, amelyeknek eseteiben az opportunitás elve érvényre juthat, azonosak az egyesbírói elintézésre, utalt bűncselekményekkel. Arra nézve, hogy valamely bűncselekmény a közérdeket mikor érinti számbavehetően, általános elv fel nem állítható, hanem az eset körülményeihez képest lehet csak megállapítani, vájjon a megtorlás elmaradása milyen hatást gyakorolna a társadalom érdekeire és a közfelfogásra. Annak biztosítása végett, hogy az opportunitás elvének alkalmazása a legnagyobb körültekintéssel, a lényeges szempontok minden irányú mérlegelésével ós a közérdeknek teljes megóvásával történjék, a kir. ügyészség ily alapon csak a kir. főügyész hozzájárulásával hozhat határozatot.
