Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.

Irományszámok - 1920-296. Törvényjavaslat a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről

296. szám. 245 tanácsára bízhatja, azért szükséges, mert adott esetben a felsőbíróság abban a meggyőződésben lehet, hogy az illető ügy egyesbírói eljárásra nem alkal­mas és felsőfokú döntés megnyugvással csak társasbíróságnak elsőfokú eljá­rására alapítható. A 4. §. 2. bekezdése a javaslatnak arra az elvi álláspontjára utal, mely szerint az újrafelvételi eljárás érintetlenül marad. As 5. §-hoz. A nyomozást illetően számos panasz merült fel amiatt, hogy a bűnvádi perrendtartás nem eléggé biztosítja.annak az elvnek megvalósulását, hogy a vádló tájékoztatására szolgáló nyomozásnak irányítója a királyi ügyészség. Azt az eszközt, amely erre a célra a legszükségesebb volna, vagyis azt, hogy a királyi ügyészség maga is végezhessen»-nyomozó tevékenységet, a bűnvádi eljárás nem adja meg a közvádlónak, holott fontos ügyekben kivé­telesen felmerülhet & szüksége annak, hogy a királyi ügyészség közvetlen eljárásával szerezze meg azt a tájékozódást, amely nélkül a vádemelés kér­désében megnyugvással határozni "nem tud. Azok a tapasztalatok, amelyek a gyorsított bűnvádi eljárás szabályainak alkalmazása során felmerültek, az említett felfogást megerősítették, az ügyészi kar részéről a gyorsított bűn­vádi eljárás vonatkozó szabályainak a bűnvádi eljárás körében általánosí­tását szükségesnek jelezték és javasolták, másrészről pedig a királyi ügyész­ség közvetlen nyomozó tevékenysége ellen komoly panasz nem merült fel. A javaslat tehát elsősorban a bűnvádi perrendtartásnak ezt a hiányát kívánja pótolni. A kir. ügyészség közvetlen nyomozó tevékenységének a javaslat csak azt a korlátót szabja, hogy postai küldemény lefoglalását csak bírói szerv rendelheti el s evégből fenntartja a Bp. 178. §-ának ily értelmű rendel­kezéseit, mert azt a postai szállításhoz fűződő bizalom fenntartása meg­követeli. A kir. ügyészség nyomozó tevékenységének ellenőrzését — a Bp. 52., 62., 63. és 98. §-ának mintájára — célszerűnek mutatkozott a bíró­ságra bízni. A kir. ügyészség közvetlen nyomozó tevékenysége azonban magában nem volna elegendő a nyomozó eljárás egyszerűsítésére és gyorsítására. A kir. ügyészségnek ily tevékenysége egyéb feladatai mellett csak kivételes lehet, mert a kir. ügyészség személyzetének oly mértékű szaporítása, amely mellett minden nyomozást a kir. ügyészségek tagjai teljesíthetnének, leküzd­hetetlen pénzügyi nehézségekbe ütköznék, de nem is volna szükséges. A nyomozás nagy részét a rendőri hatóságok és közegek kifogástalanul elvégezhetik s a rendőri szervek közreműködését a nyomozásban, különösen kezdő szakában nem is lehet nélkülözni. Ezen a téren csupán arra van szükség, hogy a kir. ügyészség irányító jogköre minél teljesebb mértékben érvénye­süljön, ezt pedig csak a kir. ügyészségnek és a nj^omozó szerveknek az elhe­lyezés szempontjából is szorosabb kapcsolatba hozása teszi lehetővé. Mihelyt ily módon fokozódik a kir. ügyészségnek közvetlen befolyása a nyomozások foganatosítására, megnyílik a lehetősége annak is, hogy a kir. ügyészség kellő időben érvényesíthesse azokat a szempontokat, amelyeket adott eset­ben a vád emelésénél irányadóknak tart, s ily módon el lehet kerülni a nyomozásoknak ezidőszerint igen gyakori kiegészítését, .ami az előkészítő í

Next

/
Thumbnails
Contents