Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.

Irományszámok - 1920-293. Törvényjavaslat az iskoláztatási kötelesség teljesítésének biztosításáról

224 293. szám. ê Az iskoláztatási kötelesség megszegésének büntetésénél azonban a gazdásági szempontok sem vehetők oly mértékben figyelembe, hogy azzal az egész oktatás eredménye veszélyeztessék. A gazdasági érdekeknek, mint az iskoláztatás legfőbb akadályának hangoztatói egyébként sem disztingválnak a tényleges és vélt érdek között. Nem is annyira a jogos gazdasági érdek, mint inkább egyrészt az alacsony kultúrájú s csekély intelligenciával bíró rétegek nemtörődömsége, az iskolával szemben való közömbössége, másrészt egyesek nagymértékű kapzsisága az iskoláztatás legfőbb akadálya. Az előbb említetteknél nagyon gyenge az emelkedésre való törekvés, az ilyen emberek nincsenek, de nem is lehetnek áthatva az iskoláztatásnak, mint az alapvető ismeretek megszerzési lehetőségének fontosságától, az ilyen emberek tényleg keresve-keresik a legkisebb jogcímet is arra, kogy kötelességük teljesítése alól gazdasági érdekekre hivatkozással valami úton-módon kibújjanak. Természetesen halvány sejtelmük sincs arról a soha jóvá nem tehető bűnről, amelyet gyermekeikkel vagy hozzátartozóikkal szemben elkövettek akkor, amidőn azokat az elemi műveltség megszerzésében akadályozták vagy arra nem szorították. De mint az iskoláztatást gátló körülmény nem csekély szerepet játszik egyesek kapzsisága sem. Sokan vannak, akik tudatosan félretolva minden magasabb szempontot, csak pillanatnyi előnyeiket nézik, a gyenge, teljesen fejletlen gyermek csekély munkaerejét meg nem engedett módon kizsákmányolják és felhasználják s hogy azt megtehessék, az iskoláztatásról még csak hallani sem akarnak. Az iskolával szemben a kevésbé művelt rétegeknél általában tapasztalható indolentiát elsősorbán a felvilágosítás eszközeivel kell leküzdeni, figyelmeztetni őket az iskola kultur hivat ás ára és az iskolakerülésből az egyesre s a közre származó hátrányokra, de ott, ahol a felvilágosítás és figyelmeztetés eredménytelen marad, az erősebb eszközök alkalmazásától sem szabad visszariadni. Kétségtelen, hogy az iskoláztatási kötelesség ellen vétők büntetésével elsősorban a legkisebb kultúrával biró legszegényebb rétegek sújtatnak, mert a műveltebb elemek kötelességüknek egyes, az előbb említett kivételes esetektől eltekintve kényszerítés nélkül is eleget • fognak tenni, de épen ezért kell gondoskodni arról, hogy a" tőlük büntetés címen behajtott összegek gyermekeik segélyezése révén ugyancsak hozzájuk kerüljenek vissza. A behajtott büntetéspénzeknek ilyenirányú felhasználása nemcsak szociális, de nagy kulturális jelentőséggel is bir, mert enyhítvén, esetleg megszüntetvén a szegény gyermekek cipő- és ruhahiányát, ezáltal a kényszerű, különösen téil mulasztások egy jó része magától meg fog szűnni. A törvény méltányos, de a kellő szigorúságot sem nélkülöző végrehajtásának biztosítéka az is, hogy az itt megállapított kihágások elkövetése esetén a bíráskodás a fiatalkorúak bíróságának, tehát a független bíróság hatáskörébe utaltatik. A szakképzett és független bírónak módjában lesz a gyermek, vagy annak iskoláztatásáért felelős egyén életviszonyait, körülményeit a leggondosabb vizsgálat tárgyává tenni s ezek alapján, nem pedig csupán a törvény betűi értelmében, ítéletet meghozni. Szeretettel, megértéssel fogja a gyermeket s gondviselőjét felvilágosítani azokról a helyrehozhatatlan károkról és veszedelmekről, amelyek az iskolakerülés következményeként előbb-utóbb jelentkeznek, inteni fogja őket kötelességük teljesítésére. Ha azonban intelmei süket fülekre találnának, nem fogja elmulasztani a kényszerítő rendszabályok alkalmazását sem, mert tisztában van azzal, hogy a társadalom rendjét és az egyének jogilag védett érdekeit a legnagyobb