Nemzetgyűlési irományok, 1920. IX. kötet • 255-303. sz.

Irományszámok - 1920-293. Törvényjavaslat az iskoláztatási kötelesség teljesítésének biztosításáról

293. szám. - 225 veszedelem azok részéről fenyegeti, akiknek testi, értelmi és erkölcsi fejlesz­tését gyermekkorukban elhanyagolták, vagy éppen károsan befolyásolták és hátráltatták. J>e szükség esetén nemcsak érzékeny "büntetéssel sújthatja a gondviselőt, hanem hathatós eszközök állanak abban a tekintetben ren­delkezésére, hogy.a gyermeket gondviselője visszaéléseivel szemben is meg­oltalmazza. * Az iskoláztatási kötelesség ellen vétőket a nyugati államok már év­tizedek óta súlyosan büntetik s valószinűleg nem csekély része van ennek is abban, hogy az elemi műveltség ott az állampolgárok közkincsévé vál­hatott s ma már az iskolába be nem iratkozott vagy igazolatlanul mulasztó gyermek, az ezért büntetett gondviselő a legnagyobb ritkaságok közé tar­tozik. Nem érdektelen ehelyütt megemlíteni, hogy az iskoláztatási kötelesség ellen vétőkkel szemben a kommunista korszak egyik kormányzótanácsi ren- . delettervezete drákói rendszabályokat helyezett kilátásba. A tervezet nem elégedett meg az igen érzékeny pénzbüntetéssel, az összes tisztségek és ki­nevezések megvonásával, hanem azt is ki akarta mondani, hogy ha a szülő vagy gyám a gondozása alatt levő gyermeket üzemében foglalkoztatván, ezért nem járatja azt rendesen iskolába, az üzem, legyen az ipari vagy ős­termelői, minden térítés nélkül köztulajdonba vehető. Bár ez a tervezet sem ment a kommunista rendszert annyira jellemző erőszaktól és túlzásoktól s aligha tekinthető követésre alkalmas példának, mindamellett nem vetne kedvező fényt reánk, ha intencióinkban kevesebb határozottságot tanúsítanánk. De nemcsak az iskoláztatási kötelesség ellen vétők büntetéséről kell gondoskodni, hanem biztosítékot kell szerezni arra vonatkozólag is, hogy az iskoláztatás ellenőrzésével megbízott közegek feladataiknak meg is feleljenek. Kétségtelen, hogy úgy a tanügyi, mint különösen az általános igazgatás nemtörődése és lassúsága nem utolsó helyet foglalja el azon okok között, melyek a múltban az iskoláztatási kötelesség végrehajtását lehetetlenné tették. A vármegye, illetőleg a tankerület iskolaügyeit vezető tanfelügyelő teljesen tehetetlen volt különösen az eljárásban tanúsított kisebb mulasztá­sokkal szemben, pedig a kisebb de tömeges mulasztások azok, amelyeken az elsőrendű állami érdek érvényesülése is hajótörést szenved. Ezért van szükség arra, hogy a tanfelügyelő az iskoláztatási kötelesség ellenőrzésével és végre­hajtásával megbízott szervekkel szemben rendbírságoló joggal ruháztassák fel, fentartván természetesen a súlyosabb mulasztások esetén az illetők * fegyelmi felelősségre, vonását is. * » A javaslatban kontempált s fentebb általánosságban indokolt rendelkezé­sek törvényerőre emelkedése esetén megkapjuk azt a törvényes alapot, amely a magyar népkultúra felépítéséhez elengedhetetlenül szükséges. A törvényes rendelkezéseknek a lehetőségekhez s a mindennapi élet viszonyaihoz alkal­mazkodó lekiismeretes végrehajtásával, valamint a népiskolák okszerű fejlesz­tésével módunkban lesz az említett cél elérését belátható időn belül biz­tosítani. 1. §. Ezen törvényjavaslatnak is, ép ugy mint az 1868 : XXXVIÍI. t.-c­nek egyik sarkalatos rendelkezése az általános iskoláztatási kötelesség, hely­telenül tankötelesség, kimondása. Minthogy pedig a népoktatás sikere első­sorban az említett kötelesség minél teljesebb érvényesítésétől függ, szükséges népoktatási törvényünknek az iskoláztatás kötelességére vonatkozó egész első . fejezetét részben módosítani, részben a törvényjavaslatba átvenni, főleg abból Az 1920. évi február hó 16-jkára Összehívott nemzetgyűlés irományai. IX. kötet. 29

Next

/
Thumbnails
Contents