Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.
Irományszámok - 1920-196. Törvényjavaslat a hadiváltságról
66 196. szám. A 3. §-hoz. A hadi váltság mérvének meghatározhatása szempontjából a . hadi váltság alá eső hadköteleseket két főcsoportba, és mindakót főcsoportban azonos" hármas kategóriába kell osztani. A főcsoportokba való beosztást az anyagi szolgáítatóképessóghez simuló igazodhatás teszi szükségessé, a kategorizálást pedig az követeli meg, hogy a harcvonal elkerüléséből származó előnyök megfelelő fokozott áldozatokkal legyenek ellensúlyozhatok. Kétségtelen, hogy az anyagi szolgáltatóképességnek a tükre: a jövedelem és a vagyon. Az egyéni gazdaságnak ezt a két tényezőjét a magyar adórendszer nagy apparátussal amúgy is kipuhatolja és jogerősen megállapítja mindazoknál, akiknek a jövedelme a 10.000 K-át, a vagyona pedig a 20.000 K-át túlhaladja. A jövedelem és vagyon megállapított összegére azután progresszív adókulcs alkalmazásával veti ki a jövedelmi és a vagyoni adót. Ezeknek az adóeredményeknek számbavételével és felhasználásával adva van a hadíváltságkötelesek zömével szemben a hadiváltságnak az egyéni szolgáltatóképességhez a legigazságosabban igazodó alapja. Ha ezeket az adóalapokat felezzük és szorozzuk, aszerint, amint azt a hármas fokozatba sorolt előnyök mérlegelése megköveteli, aránylag igen egyszerűen és kis munka árán kapjuk meg az anyagi áldozatnak azt a progresszív növekvő mórtókét, amelyet az elkerült testi és lelki áldozat ellensúlyaként az állam és a társadalom méltán megkö vetélhet. El kellett dönteni azt a kérdést, hogy a hadi váltság alapjául a háborús évekre kivetett adóösszegeket, avagy valamely közelebb eső, újabb év adókivetési eredményeit fogadjuk-e el. Eltekintve azoktól a gyakorlati nehézségektől, amelyekkel az adóösszegeknek egészen hót évre visszamenő kinyomozása járna, egy elméleti ós egy elvi szempont is az újabb időben megállapított jövedelmi és vagyoni adó Összegeinek felhasználása mellett szól. Az elméleti követelmény "abban áll, hogy minden anyagi közszolgáltatás mérvét leheteleg az adózó akkori viszonyai szerint kell megállapítani, amelyben azt tőle beszedni fogják. E szabály szerint tehát arra kell törekedni, hogy a hadiváltság kivetésének, kimérésének időpontja lehetőleg közel essék a közszolgáltatás követelésének, lerovásának időpontjához. Ezért az 1919. évre szóló jövedelmi és vagyoni adók összegeit fogadom el a hadi váltság kiszámításának bázisául, amely évre ezeknek az adónemeknek a kivetése most van folyamatban. Az elvi szempont, amely azt teszi megokolttá, hogy a hadiváltságkötelesnek ne régibb, hanem újabb adóihoz mérjük hadi váltságának összegét, az, hogy őt most folyó jövedelméhez és ma meglevő vagyonához az a körülmény is segítette, hogy annak idején nem volt a harcvonalon, nem esett el, nem lett nyomorékká, s amennyiben alkalmatlan vagy fölmentett volt, kereső foglalkozását sem kellett abbahagynia. Igaz ugyan, hogy az államkincstár érdekeit sokkal hathatósabban szolgálná az, ha nem az 1919., hanem az 1920. évre kivetendő jövedelmi és vagyoni adók alánjain építenők fel a hadiváltságot. Először azért, mert az 1919. évbe esett a jövedelmet és a vagyont pusztító bolsevizmus korszaka. Másodszor azért, mert koronánk értéke az 1919. évvel szemben is az 1920. évben tetemesen sülyedt, ami természetesen a jövedelem, ós a vagyon számokkal feltüntetett összegét és
