Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1920-196. Törvényjavaslat a hadiváltságról

196. szám. 65 felmentett hadiváltságát a maga egészében a főimen tető re egyszerűen át- ; hárítani. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy minden vállalatnak, amely alkalmazottját nélkülözhetetlenség okából fölmentette, e fölmentésből gazdasági előnyei voltak. A katonai szolgálattól fölmentett alkalmazott a vállalatnak, illetve munkaadójának dolgozott, ennek prosperálását segítette elő. S noha az ily esetleg elért nagyobb nyereség megadóztatása nem lehet a hadiváltság közvetetlen célja, mert hiszen erre a hadinyereségadó hivatott, mégis az igazságos közhangulat követelményének óhajtok eleget tenni, amikor azt javasolom, hogy minden vállalat, illetőleg munkaadó minden egyes oly alkalmazottjáért, akinek katonai szolgálattól való fölmentésót kieszközölte, nyereségéhez is arányosuló külön hadiváltságot legyen köteles leróni és ezenkívül a fölmentett alkalmazottja hadiváltságának a félerészét szintén viselje. Nem volna azonban értelme annak, ha a fölmentettek után a hadivaltságnak a fizetésére az államot, a törvényhatóságokat és a községeket — kivéve a községek magánüzemeit — mint munkaadókat szintén köteleznők. Ennek pedig logikus folyománya az, hogy az ezeknél alkalmazott és a közszolgálat érdekében fölmentett egyénekre a hadi váltság rendes összegének csak a felét szabad kivetni. A hadiváltság pénzügyi eredménye — természetesen csak hozzávetőleges számítás szerint — 300 millió koronára tehető. Ezeknek az általános szempontoknak előrebocsátása után áttérek a törvényjavaslat egyes részleteinek megokolására. Az 1. §'hog. Ebben a szakaszban az általános megokolás után csak az a rendelkezés igényel fölemlítést, hogy hadiváltság alá csupán azok a hadkötelesek és népfelkelésre kötelezettek vonatnak, akik a világháború lezajlása idején 19—50 évesek voltak, tehát az Í868—1899. évek valamelyikében születtek és a harcvonalon katonai vagy személyes hadi szolgálatot nem teljesítettek. A 18 évesek ós az 50 évnél idősebbek ugyanis csak elvétve kerültek harcvonalra. Különben is a legfiatalabb korosztályba tartozóktól és az 50 évnél idősebbektől méltányosan nem követelhetünk hadivaltságot. A harcvonalbeli szolgálatnak a törvényben való meghatározásától el kell tekintenünk, mert annak teljesen pontos definiálása csaknem lehetetlen. E helyett helyesebbnek mutatkozik, ha a végrehajtási utasítás jelöli meg azokat a kritériumokat (Károly-csapatkereszt, sebesültek érme, vitézségi érem, kardos kitüntetés, avagy igazolt hadifogság stb.), amelyekből a harc vonalbeli szolgálat teljesítése felismerhető. A 2. §-hoz. Ez a szakasz a hadi váltság alól menteseket öt csoportban sorolja fel. A belátó méltányosságnak teljesen kimerítő taxaciója ez. A családot ért veszteségnek az elesettek családtagjaira kiható hadiváltságmentességét abból a kettős szempontból kívántam megítélni, hogy a családot a veszteség egyrészt érzelmi momentumból, másrészt pedig lótfentartási tekintetekből mennyire érzékenyen sújthatta. Az' 1920. évi február hó 16-ikára összehívott nemzetgyűlés irományai. VIII. kötet. 9