Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1920-254. Törvényjavaslat a szénjogi térilletékről

314 254. szám. akkor szerez tudomást, ha a szénjog alanya kutatási vagy értékesítési engedélyért, vagy bányaadományozásért folyamodik, vagyis amidőn a szénjogosultságot, mint az említett engedélyek lényeges pozitiv kellékét igazolnia kell. Most a javaslatba hozott törvény a szénjogi térilleték kiszabásának lehetővé tétele érdekében természetszerűleg megkívánja, hogy a szénszerződések a bányahatóságnak a kötés után záros határidőn belül bemutattassana*k. Nincs azonban kizárva annak a lehetősége, sőt a mai laza adóerkölcsök mellett komolyan tartani lehet tőle, hogy a jelen törvény végrehajtásánál illeték-eltitkolási törekvésekkel is fogunk találkozni. A 9. §-ban foglalt büntető sanctión kívül a jelen szakasz második bekezdése is az illeték-eltitkolások lehető megakadályozását veszi célba. - A szónjogok átruházását tárgyazó szerződések megkötéséről az érdekelt községek elöljáróságai rendszerint közvetlen tudomást szereznek, mert hiszen főleg a kis parcellákra és a községi tulajdonban lévő ingatlanokra vonatkozó jogátruházási tárgyalásokban maguk is részt vesznek s mert az ily szónjogi térfoglalási törekvések különben sem kerülhetik ki a helyi hatóság figyelmét. A községi elöljáróságok köteles bejelentései tehát mindenesetre csökkenteni fogják az illetékeltitkolások lehetőségeit. Azonkívül önként érthetőleg más útja és módja is megleszen annak, hogy a bányahatóság, melynek szakközegei hivatalos utazásaik közben a hatósági kerületnek úgyszólván minden részében ismételten megfordulnak, a helyenkint felmerülő szénjog-átruházási mozgalmakról tudomást szerezhessen s a késedelmes bejelentőkkel szemben a törvény szerinti megtorló eljárást alkalmazza. A bejelentést a törvény szerint nem az érdekelt földbirtokos, hanem a másik szerződő fél, akire a földbirtokos szénjogát átruházza, köteles megtenni. Ez az intézkedés logikus követelményt állít fel, mely természetes folyománya a javaslat azon észszerű alaptételének, mely szerint a szénjogi területeket nem a földbirtokos, hanem a jogszerző fél, a kutató, a bányavállalkozó tartozik megfizetni. Ellenben a közvetített jogszerzésnél már nem az új jogszerzőt, hanem az első (eredeti) jogszerzőt terheli a bejelentési kötelezettség. Ez a megkülönböztetés a javaslatban gyakorlati célszerűségi indokból történt, mert ha közvetett jogszerzésnél a bejelentési kötelezettség azt a felet terheli, aki a bejelentés folytán az illeték terhétől megszabadul, akkor inkább biztosítottnak vehető, hogy a bejelentés körül mulasztás, vagy késedelem nem fog beállani. A 7. §-ho0. A földbirtokosi szénjogok átruházása tárgyában kötött adás-vételi, vagy haszonbérleti szerződések a jogátruházás keretébe vont ingatlanok tárgyi megjelölésere rendszerint csak a telekjegyzőkönyvi ós a vonatkozó helyrajzi számokat használják, ellenben a térnagyság megállapítására súlyt nem fektetnek, de sőt a legtöbb esetben azt nem is érintik, miután a szerződósben foglalt jogok ós kötelességek szempontjából az ingatlan térbeli kiterjedése rendszerint teljesen irreleváns. Most azonban a szénjogi térilleték kiszabása tekintetéből, miután a lefoglalt terület nagyságához mért illetékről van szó, múlhatatlanul szükséges &z egyes szerződések keretébe vont ingatlanok térbeli kiterjedését is pontosan ismerni. Ezért rendeli a törvényjavaslat 7. §-a, hogy a szerződés bemutatásakor