Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1920-254. Törvényjavaslat a szénjogi térilletékről

254. szám. 415 a szénjogátruházás tárgyát képező ingatlanok területi nagyságát is telekkönyvi kivonattal, kataszteri birtokívvel, vagy alkalmas helyhatósági bizonyítvánnyal igazolni kell. Ez az igazolás természetesen még akkor is megkívántatik, ha az ingatlanok területe a szerződésben kifejezetten megemlíttetnók, mert a térnagyság ilyetén szerződésszerű regisztrálása megfelelő hitelt érdemlő, vagyis közhitelességű okiratra támaszkodó igazolás nélkül a szénjogi térilleték kiszabására kellő alapot nem nyújtana. Nagyobb birtoktesteknél az az eset is előfordul, hogy a jogátruházás az illető telekkönyvi birtokrészletnek csak egy meghatározott részére vonatkozik. Ebben az esetben úgy a jogbiztonság, mint az illetékügyi állami érdek azt kivánja, hogy az ily ingatlanrészlet fekvését és térbeli kiterjedését részletes vázlatrajz tüntesse fel, amely vázlatrajz a legtöbb esetben a dolog természeténél fogva már magának a vonatkozó szénszerződésnek _js kiegészítő részét fogja képezni. c • • A 8. §-ho0. ' A törvényjavaslat e szakaszban a törvény életbelépte előtt történt szónjogátruházásokat is a szénjogí térilleték hatálya alá helyezi, ami nagyon természetes, sőt éppen ezek a korábbi jogátruházások fogják a várható szénjogi térilletékek legnagyobb részének alapját képezni. A bejelentési határidő itt a 7. §. szerinti 60 napos határidőtől eltórőleg 6 hónapban van megállapítva tekintettel arra, hogy egyes nagyobb szénbányavállalatoknak nagyszámú szénszerződóseik vannak, amelyek bejelentésének előkészítése, különösen az egyes szerződések keretébe vont ingatlanok kiterjedésének igazolása, a dolog természeténél fogva hosszabb időt igényel. E szakasznak az a rendelkezése, hogy a törvény életbeléptét megelőző térfoglálások utáni illetéknél a fizetési kötelezettség a törvény életbeléptét követő félévvel kezdődik, összhangzásban van a 4. §-nak a fizetési kötelezettség kezdetére vonatkozó általános rendelkezésével. A 9. és 10. §-okho2. A dolog természete és az adóerkölcs fogyatékossága hozza magával, hogy ennél az új bányailletéknél az eltitkolásra ós az illetéktehertől való szabadulásra irányuló törekvésekre is számítani lehet. Fokozott mértékben forog fenn ennek a valószínűsége napjainkban, miután a hosszú háború és a közéletnek ezt követő destruktív irányú forradalmi átalakulása a közszellemet, a közerkölcsöt az egész vonalon érezhetően lezüllesztette. A javaslat az illeték-eltitkolásnak, helyesebben szólva a szénjogi térilleték kiszabásánál alapul szolgáló u. n. szónszerződések bemutatására vonatkozó törvényes kötelesség teljesítése körül elkövethető késedelmezésnek és mulasztásnak, az általános illetókügyi szabályokhoz simulva, szigorú pénzbírságolással akarja a lehetőséghez képest elejét venni. A 9. §. megállapítja a mulasztást, illetve a késedelem esetében alkalmazandó bírságolás mérvét és fokozatait. A javaslat itt a fennálló bélyeg- ós jogilletók iránti törvények és szabályok nyomán indul s a büntető rendelkezést a szénjogi térilleték kiszabására illetékes bányahatóság hatáskörébe utalja.