Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1920-254. Törvényjavaslat a szénjogi térilletékről

254. szám. 413 céljánál és jelentőségénél -fogva közelebb esik a zártkutatmányi felügyeleti illetékhez, mint a bányamértékilletékhez, a kezelés tekintetében az előbb nevezett kutatási illetékkel nem helyezhető párhuzamba, hanem inkább a másik meglévő bányailleték, vagyis a bányamórtókületék az, mely a most tervezett új bányailletékügyi intézmény kiépítésénél több vonatkozásban mintául és zsinórmértékül szolgálhat. A jelen szakasz tartalma, mely a szénjogi térilleték fizetési módját, esedékességót s a fizetési kötelezettség kezdetét és végét szabályozza, lényegileg teljesen megegyezik a bányamértókilletékre vonatkozó hasonló tárgyú törvényes intézkedésekkel (V. ö. 1920. évi XII. t.-c. 4. §-ával). Az első bekezdés szó szerint egyezik az 1920. évi XII. t.-c. 4. §-ának első bekezdésével; az irányelv a fizetési kötelezettség kezdetének ós megszűnésének időpontjára vonatkozó második bekezdésnél is azonos az 1920, évi XII. t.-c 4. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés irányelvével, csak a fizetési kötelezettség kezdete és megszűnése tekintetében döntő mozzanatok változnak a szóban lévő két bányául eteknél a dolog természetének megfelelően, mert a szénjogi területek tekintetében a fizetési kötelezettség kezdetére nézve a jogátruházás (szerződéskötés) időpontját kellett kiindulásul venni, a fizetési kötelezettség megszűnése tekintetében pedig két lehetőséget kellett itt leszögezni, ú. m. 1. a jogátruházás tárgyában kötött szerződés érvényességének igazolt megszűnését és 2. a lefoglalt terület bányatelki adományozását, utóbbit azért, mert egy és ugyanazon terület után egyidőben kétféle bányailletéket, ú. m. szénjogi területeket és bányamórtékilletóket kiróni nem lehet. A. bányamértékilletók fizetésére vonatkozó törvényes kötelezettség az 1920. évi XII. t.-c. 4. §-a szerint az adományozást követő félévvel kezdődik, tehát ezen időtől kezdve a szerződésileg lefoglalt területnek adományozás alá került része után szénjogi területek többé nem írható elő. A szénjogi tórilletékek előírási kimutatásait is, — épen úgy, mint a bányamértókilletékekét, — állampénztár! (adóhivatali) kerületek szerint kell majd összeállítani. Az 5. §-koz. Az 1910. évi XII. t.-c. 3. §-a szerint a mórtókilleték és a felügyeleti illeték leszállításának helye nincsen. Teljesen azonos indokokból ugyanezt állapítja meg a jelen szakasz a szénjogi területek tekintetében is. A 6. §-hoz. Minden szónjogi szerződóst lajstromozás ós a szénjogi területek kiszabása végett be *kell az elsőfolm bányahatóságnak mutatni. Csak a szerződések bemutatására vonatkozó törvényes kötelezettség pontos teljesítése biztosíthatja e jogalkotás megfelelő sikerét, nevezetesen azt, hogy a szénjogi területek címén az államot megillető szolgáltatás az állampénztárba hiány nélkül befolyjon. Minthogy a szénszerződósek — a gyámság és gondnokság alatt állók ingatlanaira, valamint a köztulajdonban lévő ingatlanokra vonatkozó szerződésektől eltekintve — hatósági jóváhagyást nem igényelnek: az ily jogügyletekről a bányahatóság a mai bányászati közigazgatás keretében csak