Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.

Irományszámok - 1920-253. Törvényjavaslat az értéktárgyak kivitele tekintetében fennállott tilalmak megszegésének büntetéséről

398 253. szám. igazságügyminiszterrel egyetértve — 1919. évi február 17-én 6.000. szám alatt kiadott utasítás (Rendeletek Tára 1919. évi 73. sz.) formájában — az úgynevezett tanácsköztársaság idejét kivéve — a legutóbbi időkig tényleg fenn is tartatott, sőt e tilalmakat a közvetlen hivatali elődöm a t. nemzetgyűlésnek 1920. évi október hó 18-án 152. szám alatt benyújtott s »az adótól való menekülés meggátlásáról« szóló törvényjavaslatban — az általa követni kívánt pénzügyi politikának megfelelően a törvényhozás útján továbbra is fenntartani kívánta, avégből, hogy a létesítendő egyszeri nagy vagyonadó hozadékát biztosíthassa. Részemről visszavontam hivatali elődömnek törvényjavaslatát, miután annak rendelkezéseire az én pénzügyi programmomban nincs szükség. A gazdasági forgalom korlátozásain közérdekből már eddig is tett könnyítések után abban a kérdésben kellett állást foglalnom, hogy a vezetésem alatt álló minisztériumban miképen intéztessék el az a számos függő ügy, melyeknek tárgya az általános értékkiviteli tilalom megszegésével elkövetett csempészés kísérlete. , E végből terjesztem*elő ezt a törvényjavaslatot, amelynek rendelkezésére nézve a következőket jegyzem meg: . Az 1. §-ho8. Az ebben a törvényjavaslatban felvett rendelkezések kizárólag .csak azokat a cselekményeket kívánják büntetni, amelyek az általános indokolásban már említett s 1918. évi november hó 11-én kelt 5.21 Í/M. E. számú rendeletbe, majd később az 1919. évi február hó 17-én kiadott 6.000/P. M. számú pénzügyminiszteri utasításba foglalt, tényleg alkalmazásban volt jogszabályok tiltó rendelkezéseinek megszegésével vagy kijátszásával — az u. n. tanácsköztársaság idejét kivéve — 1918. november 12-étől 1921. január 24-éig, azaz addig az időpontig követtettek el, midőn az értékek kivitelét a 6.800/1920. P. M. számú rendeletemmel (Budapesti Közlöny 1921. évi 19. szám) a változott pénzügyi politikai helyzetnek megfelelően újból szabályoztam. Miután ezek a jogszabályok a kereskedelmi árúk kivitelére nem terjedtek ki, természetes, hogy a külkereskedelmi forgalmat korlátozó külön jogszabályoknak ez alatt az idő alatt történt esetleges áthágásainak megtorlásánál e törvény rendelkezései nem alkalmazhatók. Nem alkalmazhatók továbbá e törvény rendelkezései a műtárgyak és műkincsek kivitelének tilalma ellen elkövetett cselekményekre sem, mert e tekintetben szintén nem az értéktárgyak kivitelét tiltó és fentebb idézett rendelkezések, hanem ezektől függetlenül a magyar kormánynak 1919. augusztus 9-ón 3 923/M. E. szám alatt kiadott — s az 1920. évi I. t.-c 9. §-a szempontjából is kétségen kívül törvényes — rendelete alkalmaztatott. • A törvény magyarázata körül felmerülhető viták megelőzése végett terixiinologiául a kereskedelmi árút is magába foglalható ingó vagyontárgynál szűkebb »értéktárgy* kifejezést használom ós emellett lehetőleg kimerítő és szabatos példaszerű felsorolásként megemlítem, hogy ez alatt a kifejezés alatt e törvény rendelkezéseinek szempontjából pénzt, kötvényt; részvényt, takarékpénztári betétkönyvet, csekket vagy bármily más értékpapírt, bélyeget, nemesfémet, ékszert, drágakövet, gyöngyöt stb. kell érteni. Az értéktárgyak kivitele tárgyában kibocsájtott és elöl említett tilalmak megszegését vagy kijátszását, s a kísérlet is, a jövedéki büntető eljárás ren-