Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.
Irományszámok - 1920-251. Törvényjavaslat a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról
251. szám. 371 azt a kötelezettséget rójja, hogy jegy forgalmukat záros határidő alatt felülbélyegezzék és ezt az így megjelölt jegyforgalmat egy további záros határidő alatt saját pénzjegyeikkel kicseréljék. Intézkedik a szerződés ugyanott az Osztrák-magyar bank likvidációja iránt is. Az előadott helyzethez járul a mi saját pénzforgalmunk alakulása. Részben a békeszerződés mondott határozatainak következtében, részben, hogy lehetővé váljék az állami háztartásnak a vitele a jegysajtó folytonos igénybevétele nélkül, a területünkön forgó bankjegyeknek — az 1 és 2 koronások kivételével — felülbélyegzése és a felülbélyegzés alkalmával bemutatott jegymennyiség felének kölesünk ép való visszatartása iránt intézkedtünk. A pénzforgalom áll ez idő szerint a magyar felülbélyegzésű bankjegy ékből, a postatakarékpénztár által kibocsátott jegyekből, ércváltópénzből, az u. n. tanácsköztársaság által forgalomba hozott 1 és 2 koronás bankjegyutánzatokból, végre valódi bankjegyekből, amelyek hamisított felülbélyegzéssel vannak ellátva, amely hamisítások, sajnos, minden erélyes rendőri intézkedés dacára nem voltak elkerülhetők. A pénzforgalmi eszközöknek ehhez a különfélesógéhez járul, hogy az Osztrák-magyar bank liquidálása olyan előrehaladott stádiumba jutott, amely egymagában is szükségessé teszi, hogy a pénzforgalom ujabb szabályozása iránt intézkedjünk. Az intézkedéseknek két irányban kell haladniok. Egyesíteni kell a pénzforgalmat ós gondoskodni a gazdasági életnek netán keletkező új hiteligényei akadálytalan kielégítéséről. Jegybank felállítása iránt ez idő szerint még nem intézkedhetünk. Saját pénzértékünk bizonytalanságához járul a nemzetközi valutáris helyzet is. Nézetem szerint nem marad más hátra, mint addig, amig jegybank alapítható lesz, provizóriumot alkotni, amely viszonylag gyorsan létesíthető, a jegybankügy végleges megoldásának semmiben sem praejudikál, rázkódtatás nélküli átmenetet biztosít és a pénzforgalom terén tapasztalás szerint mutatkozó pszihikai momentumokkal is számol. Ezt a provizóriumot úgy gondolom, hogy a jegykibocsátás jogát egyelőre az állam gyakorolja egy külön, az állami adminisztrációtól lehetőleg függetlenített, közhivatali jelleggel bíró, de teljesen bankszerűen működő intézmény útján, amely az ideiglenesség jellegével birna. Ha az ez irányban megindított tárgyalások eredményre vezetnek, az Osztrák-magyar bank mai szervezetére alapíttatnék az új intézmény. Előnye lenné az eljárásnak, hogy az Osztrák-magyar banknak bevált, az üzleti világban ós a gazdaközönsóg körében is elismert jó szervezete épségben föntartatik. Azok az általános indokok azonban, amelyek a pénzforgalom egységesítését követelik, annyira nyomatékosak, hogy arra az esetre, ha az említett tárgyalások kielégítő eredményre nem vezetnének, a jegyintózet működésének megindításáról egyébkép fogok gondoskodni. A tisztelettel előterjesztett törvényjavaslat a rendelkezések anyagát három részre osztja. Az első a pénzforgalom megtisztítása és egységesítésé céljából a szükséges új pénzjegyekről intézkedik. Ezek az új pénzforgalmi eszközök, minthogy, amint említettem, jegybank alapítására ez idő szerint nem gondolhatunk, csak államjegyek lehetnek. Azoknak az aggályoknak és annak az idegenkedésnek méltánylása mellett, amelyekkel a kényszerforgalommal bíró államjegyek találkoznak és amelyek alapos voltát nem kicsinylem, nem hunyhatunk szemet az előtt a tény előtt, hogy a mai pénzforgalomban már is találkozunk államjegyekkel, nevezete47*
