Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.
Irományszámok - 1920-251. Törvényjavaslat a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról
372 25 í. szám. sen a m. kir. postatakarókpénztár aláírását viselő jegyekkel ós hogy a mai bankjegyforgalmunknak egy tetemes, számszerűen természetesen ki nem mutatható része azoknak az állami adósleveleknek az alapján került kibocsátásra, amelyeket a kormányok a háború alatt, de a háború után is a jegybanknál való hitel igénybevétele végett fedezetül letettek. Hozzájárul ehhez, hogy az egyes successiós államok által foganatosított felülbélyegzés a bankjegyeket az illető felülbólyegző állam számára voltakép máris államjegyekké változtatta át. Az államjegyek ellen fölhozható érvek nem is annyira ezeknek a jegyeknek a nem fundált volta ellen irányulnak, mert elvégre az államjegyek állami adóslevelek, amelyek ugyanoly megitólés alá esnek, mint bármilyen más állami hitellevél, hanem aibból a megfontolásból meríttetnek, hogy az államjegyek intézményes meghonosításával azok könnyelmű szaporítására, vagyis a pénzrendszer további megrontására út és mód kínálkozik. Az ez ellen irányuló minden törvényes intézkedés csak akkor lesz azonban igazán hatályos, ha a pénzügyi politikát az összes felelős tényezők úgy gyakorolják, hogy az államháztartás szükségleteit ne kelljen még csak részben is a papírpénz szaporításával fedezni. Ha az államháztartás egyensúlya egyrészt szigorú takarókosság, másrészt adóztatás, szükség esetén az államhitelnek normális eszközök útján való igénybevétele által fentartható, úgy erre az eszközre nem fog sor kerülni. Viszont a végszükség esetén az államok, a történelem tanúsága szerint, a papirpénzfizetési eszközök bármilyen rendszere mellett is az utolsó eszközhöz, a pénzjegyek mesterséges szaporításához folyamodtak. Távolról sem kívánom ezekkel a megjegyzésekkel az államjegyek rendszerét a jól fundált, jól vezetett jegybankok rendszere fölé helyezni. Azt, amit javaslók, a szó teljes értelmében átmeneti ós oly intézménynek tekintem, amelynek megvalósítására a kényszerhelyzet vezetett, amikor más megoldás nem volt található. Igyekezetünknek arra kell irányulni, hogy az átmeneti intézményt olyan törvénybeli határozatokkal ós oly organikus intézkedésekkel körülbástyázzuk, amelyek annak a viszonylag legkevésbé káros funkcionálását lehetővé teszik. Legelőször is tüzetesen meg kell állapítani azokat az alapokat, amelyeken államjegyeket szabad kibocsátani. Az első természetesen a mai pénzforgalomnak a helyettesítése államjegyekkel. Ez az a bankjegyösszeg lesz, amely a békeszerződós határozatainak végrehajtása során Magyarországot terhelni fogja, hozzáadva a postatakarékpénztári jegyek, valamint a még forgalomban levő 1 és 2 koronás bankjegyutánzatok összegét. Úgy a bankjegyek, mint a postatakarókpénztár jegyei, valamint a még forgalomban levő I ós 2 koronás bankjegyutánzatok a jelen javaslat 30. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően, az ott a pénzügyminiszternek adott felhatalmazás alapján rendeleti utón megállapítandó határidőn belül teljes névértékben cseréltetnek be, semmiféle úgynevezett devalváció nem történik. A mai pénzforgalomnak ez a kicserélése ós egységesítése azonban nem merítheti ki a teendők körét. A gazdasági élet, a papírpénz forgó összegének megnövekedése dacára, nem nélkülözheti azt a forrást, amelyből új hiteligények kielégítésre találnak. A pénzforgalom nem lehet el szabályozás nélkül. A kifejlett forgalomnak szüksége van egy központi szervre, ahol a pénztartozások és követelések kölcsönös kiegyenlítésre találnak. Ezért egyrészről az államjegyek egy további kibocsátási alapjául el kell fogadni a támadó új hiteligényeket, másrészi ől meg kell alkotni egy szervet, amely ezeket az
