Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.
Irományszámok - 1920-251. Törvényjavaslat a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról
370 251. szám. 1 a líra ezen a területen is törvényes fizetési eszközt képez s hogy az Osztrákmagyar bank jegyei olasz fizetési eszközökkel cseréltessenek ki, száz koronát negyven lírával számítva. Minthogy az olaszok által megszállott területen az Osztrák-magyar bank fiókjai még a megszállás előtt működésüket beszüntették, nem volt ok és alkalom, hogy az olasz kormány a bankkal szemben valamelyes intézkedést tegyen. A szerb-horvát-szlovén állam, a cseh-szlovák köztársaság és Ausztria eljárása a magyar kormányt is az elé a kényszerűség elé állította, hogy saját pénzforgalmi területére nézve védelmi intézkedésekre készüljön. 1919. február hónapjában meg is jelent egy rendelet a fizetési forgalom ideiglenes korlátozása tárgyában, történtek is előkészületek a felülbélyegzés keresztülvitele végett, a tervezett rendelkezések végrehajtására azonban nem került a sor. Magyarországon az 1918. évi októberi forradalmat követő időben az Osztrákmagyar bank alapszabályszerű működésót egyideig még akadálytalanul folytathatta. A szovjet-uralom az Osztrák-magyar bank budapesti főintózetét ós azokat a magyar fiókokat, amelyek az uralma alatt álló területen működtek, a kommunisztikus gazdálkodás szolgálatába vette anélkül, hogy ez intézetek ügyeire a bankvezetősógnek bárminemű befolyása maradt volna. A bankintézetek egész jegykészlete le lett foglalva. Mikor ezek a készletek .fogytán voltak, az u. n. tanácsköztársaság saját jegyeit hozta forgalomba, amelyek részben a Budapesten megyolt eredeti bankj egy lemezek jogellenes felhasználásával állíttattak elő, részben fotografikus úton készült utánzatokból, részben végül a postatakarékpénztár cégével ellátott külön jegyekből állottak. Az u. n. tanácsköztársaság összeomlása után alakult kormány a szovjet által alkotott jegyeket fizetési eszközökként meghagyta ós pedig az 1 és 2 koronás utánzatokat, valamint a postatakarókpénztári jegyeket teljes névértékben, a 25 és 200 koronáról szóló utánzatokat a névérték 20°/o-ára redukált értékben. Utóbb a 25 és 200 koronás hamisítványok a forgalomból bevonattak. Minthogy továbbá az Osztrák-magyar banknak az 1911. évi XVIII. t.-c. határozataival meghosszabbított szabadalma 1919. deoerhber 31-én lejáróban volt, más intézkedés pedig azidőtájt okszerűen nem volt tehető, a kormány, hogy vacuum beálltát elkerülje, az 1919. óv végén rendeletileg intézkedett, hogy az Osztrák-magyar bank alapszabályszerű működését a törvényhozás további intézkedéséig folytathassa. A banknak ez a megbízatása ahhoz a föltételhez volt kötve, hogy az állam és a jegybank közötti jogviszonyok a provizórium tartama alatt semminemű változást ne szenvedjenek. Ugyanily rendezést foganatosított az ausztriai kormány is. Mindezen események ós intézkedések nyomában járt azután, hogy a pénzrendszer egysége : a korona, csak névleg maradt meg ilyennek, a régi pénzforgalmi terület egyes részein keletkezett új valuták egymásközt és a nemzetközi forgalomban különböző értékelést nyertek. Az Osztrák-magyar banknak működése a mai Ausztria és a területileg megcsonkított Magyarország területére szorítkozik ós így nem rendelkezik a mozgási szabadságnak avval a mértékével, amelyet az alapszabályokban foglalt jogok gyakorlása és kötelességek teljesítése föltételez. A monarchia széteséséből keletkezett egyes államoknak az a fönnebb vázlatosan ismertetett eljárása, amelyet a pénzforgalom terén még 1919. elején követtek, első ízben az Ausztriával St.-Germain-en-Laye-ben kötött békeszerződésben nyert szentesítést. A szerződés 206. cikke, amely változatlan szöveggel átment a Magyarországgal kötött békeszerződés 189. cikkébe, Magyarországra, Ausztriára és a volt monarchiából területet nyert államokra
