Nemzetgyűlési irományok, 1920. VIII. kötet • 190-254., XLVI-XLVIII. sz.
Irományszámok - 1920-251. Törvényjavaslat a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról
261, szám. 369 tán enyhítettek rajta, sőt egyes esetekben vissza is vonták azokat. 1919. első felében az ellenséges államok polgáraival szemben követendő eljárásról szóló egy törvény alapján azonban a bankfiókok zár alá vételét, a bank vagyon lefoglalását rendelték el s hajtották végre. A bank részvényeseinek 1919., szeptemberében í ártott rendkívüli közgyűlése alkalmával a bankvezetőség abbeli várakozásának adott kifejezést, hogy mivel az Ausztriával kötött békeszerződés 267. cikke szerint az ilyen lefoglalások hatálytalanok, a bank lefoglalt értékeit vissza fogja kapni. Hasonló intézkedésekkel követte ezt az eljárást a cseh-szlovák köztársaság. Az Osztrák-magyar bank jegyei bélyeggel láttattak el, majd 1919. március elején fokozatosan kivonattak a forgalomból és államjegyekkel helyettesíttettek. A jegybank funkciói egy, 1919. március 6-án kiadott rendelettel a pénzügyminisztériumra ruháztattak, ami végből e minisztériumnál bankhivatal szerveztetett. A bank girószámláit és pénztárjegyeit a pénzügyminisztérium saját kezelésébe vette, zár alá helyezte a bank üzleti berendezéseit ós tisztviselőit kötelezte, hogy az átvett üzletágak állami kezelését végezzék. A bank és állam közötti magánjogi viszony tisztázása későbbi megállapodásoknak maradt fentartva. A megoldandó kérdések közül mindez ideig csak az iránt létesült megállapodás, hogy a bankhivatal a cseh-szlovák köztársaság területén működött bankalkalmazottak legnagyobb részét átvette. Az ausztriai kormány 1919. február 15-én kelt rendeletével koronára szóló bankjegyek behozatalát ós koronára szóló összegek átutalását átmenetileg megtiltotta, majd február 27-én, két nappal a cseh-szlovák analog törvény megjelenése után, elrendelte az osztrák területen forgó bankjegyek megjelölését és egy későbbi rendelettel szabályozta a bélyeges jegyeknek a fizetési kötelezettségek teljesítésénél való szerepét. Az osztrák kormány ez eljárása ellen az Osztrák-magyar bank szabadalmi jogai szempontjából ugyan szintén óvást emelt, de ennek dacára segédkezett a lebélyegzésnél, mert azt az osztrák kormány a délszláv állam és a cseh-szlovák köztársaság részéről teremtett helyzet által kényszerítve rendelte el és mert egyebekben a jegybank szabad mozgását az osztrák területen nem korlátozta. Lengyelországban, ahol a pénzforgalom eleinte német és lengyel márkával, többféle kibocsátású rubellel, koronával és ukrániai pénzjegyekkel élt, 1919. március 26-án törvényt hoztak, amely szerint egy, a pénzügyminiszter által megállapítandó határidőn belül mindennemű papírpénz lebélyegzés végett be lett volna mutatandó. Ugyancsak 1919. márciusában felhatalmazást nyert a lengyel országos kölcsönpénztár, hogy lengyel márkára szóló további jegyeket hozhasson forgalomba, majd utóbb, anélkül, hogy a lebélyegzésre vonatkozó rendelkezés végrehajtására sor került volna, az Osztrák-magyar bank jegyei az 1920. év folyamán lengyel márkára cseréltettek ki. Az Osztrák-magyar bank lengyel területen levő egész vagyona zár alá helyeztetett és ez a kezelés az országos kölcsönpénztárra ruháztatott át. A banknak lengyel fiókintézetei függefcleníttettek a központtól. A bankkal a bankvagyonra nézve bizonyos megegyezés létrejött. A lengyel bankalkalmazottakat az országos kölcsönpónztár legnagyobb részt saját szolgálatába átvette. Románia területén szintén volt felülbélyegzés, mit az 1920. év folyamán a bankjegyeknek leire való kicserélése követett. Az Osztrák-magyar bank fiókjait a román kormány nem bántotta, a bankvagyon ellen, tudtunkkal, nem alkalmazott kényszerrendszabályokat. Az olasz kormány az olaszok által megszállott területen az Osztrákmagyar bank jegyeitől a forgalomképességet megvonta ós elrendelte, hogy Az 1920. évi február hó 16-ikára összehívott nemzetgyűlés irományai. VIII. kötet. 47
