Nemzetgyűlési irományok, 1920. VII. kötet • 157-189., XXXVIII-XLV. sz.
Irományszámok - 1920-158. A földmívelésügyi, igazságügyi, közigazgatási és pénzügyi bizottság együttes jelentése "a földbirtok helyes megoszlását szabályozó rendelkezésekről" szóló 121. számú törvényjavaslat tárgyában
4 158. szám. mánytól független, nagytekintélyű szervre kell bízni a döntést: hol és mily mértékben alkalmazzák. Ilyen szervre szükség van azért is, mert a birtokreform megvalósítása során az élet ezer meg ezer változatú problémákat vet fői, amelyeket előre még meglátni sem lehet, annál kevésbbé merev formulákkal szabályozni. Már csak annak meghatározása is: mit -tekintünk kis-, közép- vagy nagybirtoknak, annyira az adott különleges viszonyok gondos mérlegelésén fordul meg, hogy általános szabályba nem foglalhatjuk. Földbirtokstatisztikánk meghatározása, amely az 6 holdnál kisebb gazdaságokat törpebirtoknak, az 5—100 holdasokat kisbirtoknak, a 100—1000 holdasokat középbirtoknak, az 1000 holdasnál nagyobbakat nagybirtoknak minősíti, túlságosan merev és formalisztikus: a gazdaságnak se fekvésére, se minőségére, se a művelés ágára nincs tekintettel. Pedig nyilvánvaló, hogy egy 5 holdas legelőbirtok ép oly kevéssé eshetik egy kategóriába egy 5 holdas szőlőbirtokkal, mint egy Budapest határában fekvő gazdaság egy bár ugyanakkora nagyságú, de a legközelebbi fogyasztó piactól és vasúti állomástól száz kilométerre eső gazdasággal. Az elméleti meghatározások, amelyek szerint pl. törpebirtok az olyan, amely nem biztosítja a család megélhetését s a családtagok munkaerejének egy részét idegen gazdaságokban való értékesítésre kényszeríti, — fogalmilag szabatosabbak, de, minden egyes eset egyéni mérlegelését követelik. Helyesnek tartja tehát az együttes bizottság, hogy úgy ennek a javaslat egyes fontos rendelkezéseinek érvényesítése szempontjából döntő jelentőségű megállapításnak az elvégzését, csakúgy, mint a megváltás helyének és mértékének, valamint annak meghatározását is: hol, kinek és mekkora föld jusson, valamint minden olyan kérdésnek eldöntését is, amelyet a törvény a dolog természete szerint előre nem szabályozhat, a javaslat a bírói függetlenség, tudás ós tapasztalat attribútumaival felruházott, kellő szakismerettel rendelkező testület feladatává teszi. Az együttes bizottság megnyugvással látja e föladatok megoldásának sorsát a javaslat által »Országos Földbirtokrendező Bíróság*-nak nevezett szerv kezében, amelynek tagjai sorában a bírói elemnek van — mérsékelt — többsége. Bármily nagy biztosítékot lát is az együttes bizottság a magántulajdont érintő megváltási jog gyakorlásánál az imént említett bírói szervben, mégis helyesli a javaslatnak azt az intencióját, amely a töldhözjuttatás folyamatában teret kíván engedni a magántevékenységnek is. Helyesli ezt nemcsak a magánviszonyokba beavatkozás lehető kismértékűre korlátozása végett, de azért is, mert ezzel az állam kikapcsolódik a lebonyolítás pénzügyi nehézségeiből, amit az együttes bizottság kívánatosnak ítél. Nincs ugyan kizárva, n °gy jelzálogleveleink, valutánk mai indokolatlanul alacsony értékelése mellett olcsóságuk révén könnyű elhelyezésre találnak a külföldi piacon, de az együttes bizottság nézete szerint lehetőleg kerülni kell a tulaj donkép eni államhitel céljaira szükséges összegeknek más irányokban nagyobb arányú igénybevételét. Azonban a magántevékenység végezte földhözjuttatás, különösen az üzletszerű parcellázás terén itthon és külföldön szerzett szomorú tapasztalatok ismeretében az együttes bizottságnak is az a nézete, hogy e tevékenységet hatásos ellenőrzés alá kell vonni s ép ezért Örömmel üdvözli a javaslatnak azokat az intézkedéseit, amelyek erős gátat vetnek a visszaéléseknek s a magán tevékenység végezte parcellázásokat is hasznos eszközeivó teszik a gazdaosztály növelésének és erősítésének. A pénzügyi nehézségek ismeretéből, a gazdaság felszereléséhez szükséges anyagok, eszközök és állatok megszerzésének nehézségeiből ós óriási árából önként fakad a törekvés olyan földhöz juttatási módok konstruálására,
