Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.

Irományszámok - 1920-137. Törvényjavaslat a szesz megadóztatására vonatkozó törvények némely rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről

240 137. szám. hogy az ilyen szeszfőzdékben termelt szesz egész mennyisége jövőben a fogyasztási adó nagyobbik tótele alá esik, lényegesen nem fognak változni, főleg, ha tekintetbe vessük, hogy a kontingenssel bíró legtöbb ipari szeszfőzde termelése a békeévekben kontingensüknél jelentékenyen nagyobb volt. Nem hagyható itt figyelmen kívül az a tény sem, hogy a termelési költségeknek a közismert okokból való rendkívüli mérvben bekövetkezett emelkedése miatt a szesz ára is nagy emelkedést mutat és ennek következményeként a fogyasztási adó két tétele közötti különbözet, azaz 20 fillér, a kontingens-szesz árának egész jelentéktelen háiryadát képezi. így a zárolt megadózott finom ozesznek hektoliterenkint ez idő szerint 5.350 koronában megállapított árából a termelő járandósága kontingens-szesz után 1.000 K, exkontingens-szesz után 980 K. A jelzett különbözet tehát à termelői járandóságnak, azaz a kontingenss-zesz árának (adók és árrészesedés nélkül) 2°/o-a, mig a háború előtti időben, mikor a kontingens-szesz legmagasabb ára 73 K volt, a szóbanforgó különbözet az árnak kereken 27°/o-át képezte. Mindezek szerint tehát kétségtelen, hogy az ez idő szerint kontingenssel bíró ipari szeszfőzdék fennállását a kontingenskedvezmény mgszüntetése egyáltalán nem veszélyezteti. Az Ausztriával kötött legutóbbi kiegyezési szerződés szerint szabad kezünk volt a szeszadótétel megállapításában. A kezelés egyszerűsítése, a forgalom, a termelési és fogyasztási viszonyok alapos mórlegelése azonban kívánatossá tette, hogy a két államban lehetőleg azonos adótétel legyen. Ez okokból az 1908:XXVIIL t.-c. a szeszadópótlék megszüntetése mellett a termelési adó, valamint a fogyasztási adó kisebbik tételét hektoliterfok önkin t 1 K 40 fben, a fogyasztási adó nagyobbik tételét pedig 1 K 64 f-ben állapította meg. Ez a rendelkezés is azon tentebb már említett rendelkezések közé tartozik, melyek csak akkor lépnek hatályba, ha Ausztriában hasonló intézkedések lépnek egyidejűleg érvénybe. E felfüggesztő feltétel be nem következése folytán az említett szeszadó-tételek nem léptek hatályba ós így ez idő szerint még a korábbi adótótelek (1901 : XIII. t.-c.) vannak hatályban és ugyancsak hatályban van még a szeszadópótlék is, melynek tételét már az 1908 : XXVIII. t.-c. 30 f-re, az 1911: XI. t.-c. 50 f-re, az 1914 : XXVII. t.-c. 70 f-re emelte fel. Az Ausztriával kötött kiegyezési szerződés megszűnése folytán most már a fenti czélszerűségi okok sem korlátoznak a szeszadótótel szabad megállapításában. Ez indít ama javaslat megtételére, hogy a szeszadónak mai tétele, a szeszadópótlók tótelével 1 K 60 f-re, illetve 1 K 80 f-re felemeltessék és a szeszadópótlék egyúttal megszüntettessék. Ennek következményeként jövőben a szesz csak szeszadó ós kincstári árrészesedés alá esik. Az 1920 : IV. t.-c. alapjául szolgált törvényjavaslathoz, tartozó indokolásban részletesen volt szerencsém kifejteni azokat az okokat, amelyek a kincstári árrészesedésnek fentartását szükségessé teszik. Az ott kifejtettek szem előtt tartásával a javaslat a szeszadó tóteleit csak a szeszadópótlók tételével emeli és az árrószesedést, mely ez idő szerint hektoliterfokonkint 39 K 90 f az adótétel emelésénél teljesen figyelmen kívül hagyja. A szesztermelés, amint már fent említeni bátorkodtam, állami szabályozás nélkül nem maradhat. Kezdetben ez csak a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdékre terjedt ki és mai alakjában akként érvényesül, hogy fogyasztási adó alá eső szeszfőzdék, amennyiben azok felállítását törvény nem tilalmazza, csak engedély alapján létesíthetők. Új mezőgazdasági szeszfőzdéknek kontingensben való részeltetése, illetve új mezőgazdasági szeszfőzdéknek ily alapon való keletkezése ugyanis lényegileg szintén az engedély egy