Nemzetgyűlési irományok, 1920. V. kötet • 130-155., XXX-XXXII. sz.

Irományszámok - 1920-137. Törvényjavaslat a szesz megadóztatására vonatkozó törvények némely rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről

137.. szám, Í241 nemének tekinthető. Az 1916:

XXIV. t.-c_az engedélyezési rendszert részben a termelési adó alá eső szeszfőzdékre is ki térj esztette. E törvény szerint ugyanis a központi szeszfőzdék csak a pénzügyminiszter engedélye alapján állíthatók fel. Az 1920 : IV. t.-c. szerint pedig a főzőkészülék napi termelőképessége szerinti átalányozás mellett szeszfőzés csak a község (város) által üzemben tartott szeszfőzdékben gyakorolható. A községi (városi) szeszfőzdék létesítését az idézett t.-c. szintén engedélyhez köti. A fennálló szabályok szerint tehát a szesztermelés túlnyomó részben csak engedély alapján gyakorolható. Fontos okok szólnak a mellett, hogy a szesztermelés egyetlen része se maradjon állami szabályozás nélkül, mert különben az egyébként! szabályozás célja könnyen meghiúsulna. Ez okból a javaslat a tényleges termeivény szerinti adózás alá eső termelési szeszfőzdék felállítását minden esetben engedélyhez köti. A javaslat egyes szakaszaihoz a fentieken kívül még.a következőket bátorkodom megjegyezni: Az 1. §-hoz. E szakasz első bekezdése a termelési adó, valamint a fogyasztási adó kisebbik tételét az eddigi 90 f-ről 1K 60 f-re, a fogyasztási adó nagyobbik tótelét pedig az eddigi 1 K 10 f-ről 1 K 80 f-re emeli hektoliterfokonkint. Minthogy a javaslat szerint a szeszadópótlék egyidejűleg megszűnik, az adóteher változatlan marad. Az 1. §. második bekezdése felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy megadózott szesz kivitelénél hektoliterfokonkint legfeljebb 1 K adóvissza-térítést engedélyezhessen. Az adó visszatérítés mérve ez idő szerint a szeszadó ós szeszadópótléknál egy összegben 80 f., vagyis a termelési adó és szeszadópótlék együttes összegének — 1 K 60 f-nek — 50°/o-a. Ezzel szemben a javaslat 1 K-ig terjedhető adóvisszatérítést tervez. Ennek oka az átalányozási mór veknek időközben bekövetkezett jelentékeny felemelése. Tisztelettel megemlíteni bátorkodom, hogy a felhatalmazással egyelőre élni nem szándékozom, amint az utóbbi időben megadózott szesz kivitelénél adóvisszatérítés elvileg nem engedélyeztetett. A 2. §-hoz. Ez a szakasz a mezőgazdasági szeszfőzdék eddigi termelési jutalmait szünteti meg. Ennek a szükségességét az általános részben már megokoltam. A 3. §-hoz A szeszfőzdékben termelt alkoholmennyiség a hatályban álló szabályok szerint egyebek között a várható alkohol mennyisége szerint a szeszfőzővel kötendő szabad egyezkedés (megváltás) útján -állapíttatik meg. Ez a megéllapítási mód, mely a gyakorlatban egyébként csak kivételesen kerül alkalmazásra — így az 1913/14. termelési időszakban egyáltalán nem vétetett igénybe — ós csak a termelési adó alá eső szeszfőzdékben bizonyos feltételek fenforgása mellett alkalmazható, a jövőben fenn nem tartható. Az 1920 : IV. t.-c. alapjául szolgált törvényjavaslathoz tartozó indokolásban részletesen kifejtettem azokat az okokat, melyek az átalányozási mérvek felemelését feltétlenül megkövetelik. A most idézett törvénycikk ennek megfelelően az átalányozási mórveket tényleg jelentékenyen felemelte. Ugyané törvénycikk szerint az átalányozás mellett való szesztermelés csak községi (városi) szeszfőzdékben gyakorolható. E rendelkezéseknek mintegy természetes folyománya a megváltás megszüntetése, mert e megállapítási módnál az átalányozás szerinti adóztatás hátrányai még fokozottabb mérvhen jelentkeznek. Ezért a javaslat 3. §-ának első bekezdése az említett megállapítási módot hatályon kívül helyezi. Nemzetgyűlési Irományok. 1920—1923. V. kötet. yl