Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.

Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről

80 SÔ. szám. a területén volna. Azonkívül ez a mentesség attól is függ, hogy az illető állam velünk, illetve a mi diplomáciai képviselőinkkel szemben hasonló kivételes bánásmódot követ. Az 5. pont az igazán közhasznú hagyományokat ós ajándékokat menti fel az öröklési és ajándékozási illeték alól. A mentesség természetesen csak a hazai célokat szolgáló örökségekre és ajándékokra terjed ki, a külföldi hasonló célú intézményeknek szánt hagyományok és ajándékok erre a mentességre igényt nem tarthatnak. Tudományos célt szolgálónak kívánja tekinteni a javaslat az olyan hagyományt, amelyet valamely, kizárólag a tudomány fejlesztését vagy terjesztését és művelését célzó társaságnak általános céljai elérésére hagyományoztak vagy ajándékoztak. Ilyen társaságok pl. a magyar tudományos akadémia, a m. kir. természettudományi társulat, a magyar földtani társulat, a magyar történelmi társulat, a közművelődési egyesületek sth. Nincs helye azonban a mentességnek, ha az egyesülés vagy társaság a tudomány érdekein kívül még tagjainak személyes vagy anyagi érdekeit is igyekszik előmozdítani, kivéve ha a hagyomány oly korlátozással tétetett, hogy ezáltal azt kizárólag csak a tudományos célt előmozdítónak lehet tekinteni. Közoktatásügyi célúnak tekinti a javaslat az olyan hagyományt vagy alapítványt, amely egy család tagjainak körén túl, szélesebb körre terjed ki. Nem zárja ki azonban a mentességet az, ha az alapítvány vagy hagyomány jövedelmében csupán egy meghatározott községi illetőségű, bizonyos felekezethez vagy nemzetiséghez tartozó vagy bizonyos iskolákat végző személyek részesülhetnek, továbbá az sem, ha a hagyomány a közoktatás javítását a tanító-személyzet helyzetének javítása útján igyekszik előmozdítani. Nem tekinthető azonban, közoktatási célúnak az olyan alapítvány, amelynek jövedelméből első sorban az alapító rokonai kaphatnak támogatást és idegenek csak abban az esetben részesülhetnek benne, ha az alapítónak igényjogosult családtagjai nincsenek. Ha azonban bizonyítják, hogy az örökhagyó halálakor, vagy az alapítvány tételekor az örökhagyónak vagy alapítónak igényjogosult rokonai nincsenek, és így az alapítvány az illetékkötelezettség keletkezése idejében is már az előre bocsátottakhoz képest közoktatási célt szolgált, az illetékmentességhez igény van. Közjótékonysági jellegűnek kívánja végül a javaslat elismerni az olyan alapítványt ós hagyományt, amelynek célja az emberiségnek egy nagyobb körére kiterjedő módon a segélyre szorulókat a nélkülözésektől megoltalmazni. A mentesség alap föltótele tehát az, hogy a segélyezendők nélkülözésnek, szűkölködésnek legyenek kitéve, s így az olyan egyének segélyezése, akik nem nélkülöznek, s a segélyezés célja tulajdonképpen csak a nagyobb jólét előmozdítása, közjótékony ságnak nem tekinthető. Ellenben a segélyezésnek terület, nemzetiség, vallás vagy foglalkozás szerint meghatározott körökre való korlátozása a mentességnek nem áll útjában. A 6. pont a törpe hagyatékok illetékmentességét állapítja meg. A régi illetékszabályok hatálya alatt az 1868. évi XXIII. törv. 21. §-a értelmében csupán a 200 K-nál kisebb értékű hagyatékok voltak illetékmentesek. Ezt a mentességet az 1918. évi XI. törvény 19. §. 6. pontja egyrészt kiterjesztette, amennyiben az értékhatárt 500 K-ra emelte fel, másrészt azonban meg is szorította, amennyiben a mentességet csak abban az esetben adja meg, ha a hagyaték az örökhagyó lemenőire vagy házastársára száll. A javaslat ezt a korlátozást továbbra is fentartja, mert csak a legközelebbi rokonok mentesítésének van szociális indoka, akik az örökhagyóval a legtöbb eset-