Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.

Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről

85. szám. 13 séges forgalmi értékének nem felel meg, az illeték alapjául a kinyomozandó valóságos értéket kell venni. (3) Csupán az a körülmény, hogy a kinyomozott közönséges forgalmi érték a szerződésben kikötött ellenszolgáltatások értékét meghaladja, az értéktöbbletre nézve ingyenes vagyonátruházás védelmét jogosulttá nem teszi. 25. §. Ingatlanok értékelése. (1) Ingatlanok értékéül azoknak az illetékkötelezettség beálltakor meglévő közönséges forgalmi értókét kell venni. (a) Ha ezt az értéket a felek a szerződésben fel nem tüntették, illetve be nem vallották vagy á feltüntetett, illetve bevallott érték az ingatlan valóságos forgalmi értékével arányban állónak nem mutatkozik, az illeték kiszabásának alapjául vehetők: 1. az ingatlan utolsó átruházása alkalmával elért vételár a kikötött összes mellékszolgáltatások értékével együtt, amennyiben ez az átruházás legföllebb 5 évvel az illetékkötelezettség beállta előtt történt ; 2. az a vételár az Összes mellékszolgáltatások értékével együtt, amelyet az ingatlannak a szerzés után legföllebb egy éven belül történt átruházása alkalmával értek el, amennyibon a kiszabás idejében a kiszabást végző hivatalnak ily adat rendelkezésére áll; 3. az az érték, amelyet az illetékkötelezettség keletkezésének óvóben a vagyonadó kivetésénél jogerősen alapul vettek; 4. ha az 1. - 3. pontokban említett értékek rendelkezésre nem állanak, vagy rendelkezésre állanak ugyan, de nem megfelelők,' a hatósági szakértői becslés útján megállapítandó becsérték; 5. ha a hagyatékot a bíróság meghagyásából közjegyző tárgyalta, a tárgyalás folyamán megállapított érték. (3) Ha különböző becsértékek állanak rendelkezésre, ezek közül mindig a legnagyobbat kell az illetékkiszabásnál alapul venni, még akkor is, ha szakértői becslés történt. Ez alól a szabály alól csak akkor van kivételnek helye, ha a fél igazplja, hogy a magasabb érték megállapítása idejében az érték becslésénél olyan körülményeket is vettek figyelembe, amelyek az illetékkötelezettség keletkezésekor már fenn nem állottak. 26. §. Szakértői becslés. (1) Ha egyes esetekben a 25. §. 1 - 3. ós 5. pontjában említett értékek a helyi forgalmi értékeknél szembetűnően csekélyebbek, jogosítva van a pónzügyigazgatóság (Budapesten a központi díj- ós illetékkiszabási hivatal) az ingatlan értékének hatósági szakértői becslés útján való megállapítását követelni. Ilyen becslésnél az illetékköteles félnek jogában áll saját költségére ellenőrző szakértőt alkalmazni. (2) A hatósági szakértői becslés* kérését megelőzőleg a pénzügyigazgatóságnak (központi díj- és illetékkiszabási hivatalnak) az érték megállapítása céljából az illetékköteles féllel megegyezést kell megkisérleni.