Nemzetgyűlési irományok, 1920. III. kötet • 85-108., XX-XXII. sz.

Irományszámok - 1920-85. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről

ÖS. szám. 06 Á lerovás csak a közjegyző által teljesíthető, mert az okirat, melyen az illetéket le kell róni, a közjegyző kezéből ki nem kerül. Azonkívül a közjegyző egyrészt jobban ismeri a törvényt, mint a szerződő felek, s így neki kötelessége a felektől a lerovásra szükséges összeget bekövetelni és leróni, s ő, aki hivatásánál fogva gyakran állít ki okiratot, n«m hivatkozhatik arra, hogy nem ismerte a törvényt, s így a kincstárnak az az érdeke, hogy a kisebb összegű illeték mindenkor a kezelési költségtől menten folyjék be, jobban biztosítva van. Minthogy azonban épen a közjegyzői körökből több ízben emeltek panaszt ez ellen a kötelezettség ellen azzal az érveléssel, hogy a közjegyző a hozzá forduló felek részére az okirat kiadását a közjegyzői törvény értelmében nem tagadhatja meg, ha azok az illetéket nem előlegezik, a javaslat a közjegyzői törvénynek ezt a hiányát pótolja azzal, hogy a közjegyzőt felhatalmazza közreműködésének megtagadására, ha a felek az illeték beszolgáltatását megtagadnák. A 21. §. az egyetemleges adósokat jelöli ki. A kincstár érdeke azonban ezzel még nincs teljesen biztosítva, mert elég gyakran megesik, hogy az egyetemleges adósoktól az illetéket nem lehet behajtani. További biztosítékokat kell tehát keresni, hogy a kincstár követelése még ezekben az esetekben is behajtható legyen. A javaslat tehát — nagyrészt az eddig érvényben levő szabályok megtartásával — szabályozza a kezességet. A kezesség kétféle : személyi és dologi kezesség. Személyükben kezeskednek az illetékért a 22. §. rendelkezései szerint a következők : Azoknak a személyeknek jogutódai, akik az illetékért az előbbiek szerint köz vetetlen ül felelnek, a jogelődjük által le nem rótt illetékekért kezességgel tartoznak: Ezt a rendelkezést azért kellett a törvényjavaslatba felvenni, mert általános jogszabály, hogy a jogutód előde tartozásaiért felelős, de eddig ezt a felelősséget a kincstár is''csupán rendes bírói úton érvényesíthette. Ez azonban az eljárást rendkívül megnehezítette ós hosszadalmassá tette. A javaslat rendelkezése tehát lényegében nem jelent új megterhelést, hanem csak az érvényesítés körül követendő eljárást változtatja meg. Ez ellen annál kevésbbó lehet kifogást emelni, mert a bírói jogvédelem a felek részére így is biztosítva van, minthogy a kezesség érvényesítése ellen a közigazgatási bírósághoz van a félnek panaszjoga. A hagyományok illetékéért az örökösök, illetve azok, akik a hagyományt kifizetik, vagy kiszolgáltatják. A javaslat alapelve az, hogy az ingyenes vagyonszerzés illetékéért kezességgel tartozik az, aki a vagyont átruházza. Az örökhagyó maga már természetesen nem kötelezhető a fizetésre, kötelezhető azonban az, aki helyette, s így mintegy az ő megbízottja, az ő nevében, az ő meghagyásából tartozik valamit teljesíteni. A javaslat azonban ezt a kezességet korlátozza — épen a kifejtett alapelvnek megfelelően — oly módon, hogy jogot ad a kifizetőnek arra, hogy a hagyomány után járó illetéket a kiszolgáltatott hagyományból levonhassa. Ennek további következménye az, hogy olyan esetben, amikor az Örökös nem valaminek a kiszolgáltatására, hanem csak valaminek a tűrésére van kötelezve, ez a kezessége nem áll fenn. így pl. az állag örököse nem kezeskedik a neki jutott vagyontárgy haszonélvezetében álló hagyomány illetékéért, mert neki nincs módjában az illeték visszatartása. Nem állapítja meg továbbá a javaslat az örökösök kezességét egymással szembenimért egyiknek a gazdagodása nincs okozati összefüggésben a másikéval. A 22. §. 3. pontja megállapítja az ajándékozó kezességót a megajándé-