Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.

Irományszámok - 1920-62. Törvényjavaslat a fényűzési forgalmi adóról

62. szám. 21 Az élő művészek jogosan igényelhető védelméről gondoskodni kíván a javaslat akkor, amidőn az adó alól mentesíti azoknak a művészeknek alkotásait, akik a szállítás idejében éltek és magyar állampolgárok voltak, nem különben azokat, akik a szállítás idejétől visszaszámítva 5 éven |belül haltak el. Ez utóbbi intézkedéssel a művészek hagyatékait védjük, mert nem ritka eset az, hogy az örökösök lótfentartásuk okából kénytelenek a javarészt műtárgyból álló hagyatékot árúba bocsátani. A kézi fegyverek megadóztatásánál elsősorban a vadászatra alkalmas fegyverek jönnek szamba. A hivatásos vadőrök, erdőkerülők szolgálatában megnyilvánuló érdekek kellő megóvásáról gondoskodás történik. A törvényjavaslat a rendőri szempontokból sem eshetik kifogás alá, amidőn a kézifegyverek forgalmát bizonyos mértékben megnehezíti. A játékkártyák ugyan már az 1881. évi XXVII. t.-cikk szerint u. n. fogyasztási bélyegilletékkel vanuak terhelve, mely illetéknek a pénz csökkent vásárlóerejével arányban álló felemelése is tervbe van véve. Ennek dacára mégis helyénvalónak látszik, az egyízben már megadóztatott játékkártyáknak a fényűzési tárgyak sorába leendő beiktatása, mert ezáltal különösen azt a minőségbeli külömbséget érjük utói, mely kifejezetten a drágább kártyák vételárában jelentkezik. A játékkártyák darusítása már jelenleg is állandó jövedéki ellenőrzés Matt áll, tehát a fényűzési forgalmi adó lerovásának ellenőrzése nem is fog különösebb nehézséget okozni. Áz ételeknek és italoknak a közvetlen fogyasztók részére váló kiszolgáltatásával foglalkozó vállalatok egyrésze olyan látogató közönséggel bir, amelynek életmódjából jogosan következtethetünk nagyobb vásárlóképességre. Emellett vannak olyan vállalatok is, így pl. az u. n. bárok, melyek pusztán fényűzési célokat szolgálnak ós a semmiesetre sem kívánatos pazarlásnak és dőzsölósnek melegágyai. Minden tekintetben indokolt tehát, hogy a fényűzés megadóztatását célzó intézkedéseinket ezekre is kiterjesszük. Annak megállapítását, hogy valamely vállalat luxus-vállalatnak minősíttessék, nem bízhatjuk az egyes" vállalatok tulajdonosainak tetszésére—amint ezt pl. a német-osztrák forgalmi adóról készült törvényjavaslat tervezi, — mert az ilyen intézkedésnek alig lenne foganatja, hanem célszerűbbnek látszik, hogy ezeket a vállalatokat a pénzügyi hatóság — még pedig az elsőfokú iparhatóság véleményének meghallgatása után — maga szemelhesse ki és kötelezhesse a fényűzési forgalmi adó beszedésére. ,. A 6, §-hoi3. A gyakorlat fogja megmutatni, hogy a fényűzési tárgyaknak az 5. §-ban adott meghatározásai megfelelők-e, úgyszintén ( a tapasztalat íog útmutatással szolgálni abban az irányban is, hogy az 5. §-ában felsoroltakon kívül nem-e kell még az igazságos adóztatás megvalósítása végett az adókötelezettséget más tárgyak forgalmára is kiterjeszteni. Végre az 5. §-ban több esetben attól tétetik függővé az adókötelezettség beállta, hogy a kérdéses fényűzési tárgy értékhatára bizonyos limitált összeget meghalad-e vagy sem, mert a mai viszonyok között, mindaddig, amíg az áralakulás emelkedő irányzatot mutat, lehetetlen az értékhatárokat állandóan és végérvényesnek tekinthetően megállapítani. Amennyiben tehát az említett három irányban a törvény bizonyos módosításokra szorulna, ezeknek a módosításoknak a megvalósítására azt a mó-