Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.
Irományszámok - 1920-62. Törvényjavaslat a fényűzési forgalmi adóról
20 62. szám. szándókával szerez meg fényűzési tárgyat, ezt a körülményt a pénzügyminister által rendeletileg közelebbről meghatározandó módon lesz majd köteles igazolni. A 4. §-Jioz. A fényűzési tárgyak forgalma különösen rnűtárgyakbau és iparművészeti termékekben a háború alatt és azóta is legnagyobbrészt árveréseken történik, mert'az árverések biztosítják legjobban az eladót, hogy a sokszor nem könnyen meghatározható valódi értéknek megfelelő eladási árat megfogja kapni. Sőt látjuk, hogy külön társadalmi, gazdasági és állami intézmények is létesülnek ilyen árverések rendszeres megtartására. Az árverésen történt vételek adókötelezettsége tekintetében a javaslat nem tesz különbséget az önkéntes ós a bírói végrehajtás során törtónt eladások között, mert az utóbbiaknak az adó alól való mentesítése könnyen arra vezethetne, hogy szinleges árverések tartásával az adókötelezettség kijátszatnék. Az árverések rendszerint hirdetések útján tétetnek közhírré és ez által bizonyos mértékig a nyilvánosság bevonásával folynak le, itt tehát az ellenŐrzés könnyebb és így nem forog fenn semmiféle ok arra, hogy az árveréseket ne vonjuk minden körülmények között adó alá, A visszaélések meggáti ása végett az adót akkor is le kell róni, ha az árverési vevő a megvett tárgyak iparszerű továbbeladásával foglalkozik. Módot nyújt azonban a javaslat arra, hogy amennyiben a tárgy viszonteladatik és a viszonteladás után lerovandó adó nagyobb, mint az az adóösszeg, mely már az árverés- alkalmával lerovatott, úgy a már-befizetett adó a továbbeladásnál lerovandó adó összegébe beszámítható legyen. A beszámítási igény érvényesíthetését a javaslat kénytelen záros határidőhöz kötni, mert az ellenőrzés kellő gyakoroltatásához szükséges hivatalos iratok hosszú ideig leendő megőrzésével a hatóságokat nem lehet megterhelni. As 5. §-hoz. A fényűzési tárgyak kiválogatásánál és meghatározásánál alapul szolgált szempontok már az indokolás általános részében előadattak. Az egyes csoportok indokolására az alábbiak szolgálnak. A nemes fémeknek ós _a belőlük készült tárgyaknak forgalmát a már ismertetett német birodalmi, német-ausztriai ós cseh-szlovák törvényhozásokon kívül már a háború folyama alatt Olaszország, Franciaország ós Dánia is külön fényűzési adóval rótták meg. A műtárgyak megadóztatása ellen kétségtelenül felhozható, hogy a művészetnek a fényűzés fogalma alá vonása nem felel meg annak az eszményi értéknek, amely éppen a művészi tevékenység benső sajátsága. Ezzel szemben azonban megfontolást érdemel az, hogy a műtárgy, amennyiben kereskedelem tárgyává válik, épen úgy, mint bármely más cikk, nyereségszerzésre irányuló tevékenységnek szolgálhat alapul. Azon felül tagadhatatlan, hogy a műtárgy megvásárlásából már bizonyos joggal szabad arra következtetni, hogy a vevő a vagyonosabb osztályhoz tartozik. Végre azok a társadalmi kinövések, melyek épen az utóbbi időben a művásárlás terén észlelhetők, hozzájárultak ahhoz, hogy a műtárgyak forgalmát nem szabad pusztán a műpártolás eszményi szemponjából elbírálni.
