Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.
Irományszámok - 1920-62. Törvényjavaslat a fényűzési forgalmi adóról
62. szám. 15 napi életben tapasztalhatjuk, hogy egyugyanazon árúnak ára ugyanazon a helyen ugyanabban az időben a legváltozatosabb képet mutatja. Nem szabad továbbá figyelmen kívül hagyni a váltópénz hiányát sem. I gy pl . ha valamely árúnak annyira-mennyire kialakult ára 15 K volna, az egyszázalékos forgalmi adó mellett árának az adóval együtt 15 K 15 f-nek kellene lenni, holott az a valóságban mindenesetre 15 K 20 f-re, 15 K 50 f-re, esetleg 16 K-ra emelkednék. Gazdasági életünk mai lázas, beteges állapotában ilyen természetű új adó behozatala tehát semmiesetre sem felelne meg gyógyításra irányuló szándékainknak. Nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy még békés, normális időben is gazdasági életünk alapos megrázkódtatásával járna az általános forgalmi adónak minden átmenetet nélkülöző bevezetése,, annál inkább a mai nehéz és zavaros időkben. Az általános forgalmi adó a gazdaságilag fejlett, magasabb és általánosabb műveltséggel bíró Németbirodalomban — a fentebb előadottak szerint — kiindulva a számlabélyegből, már eddig is a fejlődésnek több stádiumán ment keresztül, mert az ilyen bonyolult adórendszert — a pénzügyi eredmény és * az eredményes végrehajtás sikerének veszélyeztetése nélkül — nem lehet máról.holnapra, hanem csak lépésről-lépésre megvalósítani. Ha tehát az adott helyzetben az általános forgalmi adótól el is kell tekintenünk, azonban semmiesetre sem zárkózhatunk el attól, hogy a fényűzési tárgyak forgalmát már most ne vonjuk adó alá. A forgalmi adónak ilyen, részletekben való életbeléptetésével elkerülhetjük a gazdasági életnek semmiesetre sem kívánatos megrázkódtatását, a nagyközönséget lassanként hozzászoktathatjuk a forgalmi adó gondolatához, és végül a fényűzési tárgyakat terhelő adók végrehajtása során szerzendő tapasztalatainkat majd az általános forgalmi adó életbeléptetésénél megfelelően hasznosíthatjuk. A fényűzési forgalmi adónak az az alapgondolata, hogy a javak általános forgalmából kiragadjuk sfcoknak a körét, amelyeknek használatából joggal következtethetünk nagyobb költekezésre, finomultabb életmódra és így erŐsebb teherbíró képességre és ezeknek forgalmát megfelelően magas adótétellel terheljük. A fényűzés fogalma alatt azonban a javaslat nem a társadalomgazdaságtani értelemben vett fényűzést érti, vagyis nem kizárólag azt a fogyasztást, mely az alapszükségletek kielégítése után a szabad élvezetekre irányul. Nemcsak a felesleges, esetleg könnyelmű költekezést akarjuk a fényűzési adóval érinteni, hanem azt is, amely, anélkül, hogy a legnélkülözhetetlenebb és a létfentartásra okvetlen szükséges tárgyak megszerzésére irányulna, viszonylag nagyobb kiadásokkal jár és ezért rendszerint csak a vagyonosabb társadalmi osztályok részére válik lehetővé. Nem az árúnak mindenkori nélkülözhetősége, hanem a megszerzésére irányuló költségnek különösebb nagysága és a megszerzőnek ebben kifejezésre jutó nagyobb gazdasági szolgáltatási képessége nyújt alapot az erősebb adómegterhelés elviselésére. Ebben, de csakis ebben a vonatkozásban lehet p. o. valamely r műtárgy megszerzésére irányuló törekvést is fényűzésnek minősíteni. A fényűzési forgalmi adónak e mellett szociálpolitikai és etnikai jogosultsága is van, mert a pazarlás ós hiúság kielégítésére irányuló törekvést ellensúlyozza ós ezzel együtt azt a mellékééit is szolgálja, hogy a közel jövőben a fogyasztásnak legmesszebb menő korlátozását és a gazdasági életünk talpraállításához okvetlen szükséges észszerű takarékosságot is elő fogja mozdítani. Végre a háború alatt és után észlelhető s legkevésbé sem Örvent
