Nemzetgyűlési irományok, 1920. II. kötet • 62-84., XV-XIX. sz.

Irományszámok - 1920-71. Törvényjavaslat több egyenesadóra és a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

116 71. szám. A3. §-hoz. Ez a szakasz az 1916. évi XXVI. t.-cikk 14. §-ában foglaltaknak felel meg azzal az eltéréssel, hogy a magán szolgálatban levőknek szolgálati járandóságait nem az eddigi 20.000 K-ig, hanem 25.000 K-ig terjedő összegükben adómentesíti, és pedig feltétlenül és teljes mértékben. Ezt a móltányos elbánást állandó illetményű alkalmazottaknak megélhetési nehézségeivel indokolom. Kiegészül továbbá ez a szakasz azzal a rendelkezéssel, mely szerint a kormányzónak illetményei, továbbá a nemzetgyűlés tagjait e minőségükben megillető járandóságok a jövedelemadó alól mentesek, amint az országgyűlés tagjainak illetményei is mentesek voltak. A 4. §^hoz. Az adókivetési eljárás könnyítését célozza az arányszámítások kiküszöbölése. Ugyanis az 1909. évi X. törvénycikk 6. §-a nehézkes arányszámítást rendelt el, midőn kimondotta, hogy a jövedelemadó az adómentes ós adóköteles jövedelem együttes összege alapján állapítandó meg, de abból csakis az adóköteles jövedelemre eső arányos rész írható elő. Az arányszámítás követelte szorzás ós osztás műveletének elvégzése kicsinyes, de időt rabló munkával akasztotta meg a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) előadójának, a felszólamlási bizottságnak és a közigazgatási bíróságnak működésót. Az egyszerűsítés érdekében az adómentes jövedelemnek az adó kiszámításánál való teljes elejtését olymódon hozom javaslatba, mint ahogyan más adómentes jövedelmeknél (pl. a külföldről folyó jövedelmeknél, a közszolgálatban levők napidíjainál, működési pótlékánál, kocsibér-átalányánál, családi pótlékánál stb.) tényleg most is történik. Ez az egyszerűsítés egyúttal némi anyagi előnyt jelent az adózók részére, mert az adómentes jövedelmi rész a progresszív adókulcsot nem fokozza. Az 5. §-hoz. Az 1909. évi X. t.-cikk 10. §-át egyrészt kiegészítem azzal, hogy a sorsjegy- és sorsjátéknyeremónyeket vagyonszaporulatnak veszem, mely mint ilyen nem számítható jövedelemnek, hacsak nem a sorsjegyek árusításával hivatásszerűen foglalkozó egyének javára eső nyereményekről van szó, amikor is ezek a nyeremények jövedelemnek veendők. Másrészt az említett törvény 10. §-ának második bekezdését módosítom és a£ ingatlanok adásvételéből származó nyereséget a gyakorlati szempontoknak megfelelően határozottabban jelölöm meg. A közelmúltban ugyanis az ingatlanok forgalma nagy mórtéket öltött. A pénzben levő tőkevagyon abszolút értékű vagyontárgyakban és elsősorban ingatlanokban keres elhelyezést, ami az ingatlanok árának folytonos felhajtásában nyilvánul meg. Sokan csak' azért vesznek ingatlant, hogy azt rövid idő alatt nvereséggel tovább adják. Az így előálló vételárkülönbözetek tudvalevőleg igen jelentékenyek és ezeket a jövedelmeket nagymértékben fokozzák, ezeket a különbözeteket is a jövedelemhez kívánom számítani és ezzel az államkincstár érdekeit adózás szempontjából is érvényre juttatni. Természetcsen az olyan ingatlan átruházásokat, melyeknél a nyerészkedés