Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-11. Törvényjavaslat az államháztartásnak 1920. év február, márczius és április hónapjaiban való viteléről

11. szám. 87 is látszott józanságot prédikálni. így azután a destruktiv irányzat maradhatott az úr, annál is inkább, mert dacára az oroszországi kifejlés példájának, semminemű külső, habár csak erkölcsi támogatásnak a kilátása nem mutatkozott ez irányzattal szemben. Ellenkezőleg, szabadságot nyert a környező államoknak — bel viszonyainkra bármily végzetes hatású — minden ellenséges ténye. Mintha nem : is lett volna fegyverszüneti szerződés : igazgatási és gazdasági határvonalak teremtettek a magyar földön, amely vonalak megrázkódtatásszemen megszüntették az ország egymásra utalt területemelv forgalmi és gazdasági kapcsolatát. A meg nem szállott, de az ipari termeléshez szükséges széntől és nyersanyagoktól elvágott és élelmezésében veszélyeztetett központi országrészben pedig magukra hagyattak az emberek. Csoda e, ha az anarchia terjedt, s ha nem következhetett >be a kormányzatban jobbra forduló változás? Országgyűlés nem volt és az emberek még túlságosan a forradalmi események hatása alatt állottak. Rendnek és közbiztonságnak teremtése és űjabbi erőszakos megrázkódtatásoknak elkerülése érdekében nem látszott nagynak semmi áliampónzügyi áldozat, ha az a forrongó tömeg megnyugtatásához ós a munka újbóli felvételéhez vezet. E tömegek szemét pedig elkápráztatta egyeseknek a háború alatt szerzett gazdagsága, amely helytelen fogalmakat keltett a társadalomnak — valójában nagyon is megcsappant — gazdagsága és az állam adóbevételi lehetőségei felől. A nagy számok már a háború alatt elvesztették félelmes jellegüket ; s különben sem a pénzügyi összeomlás volt a legrosszabb, amitől félni kellett. Mégis reméltünk és a tavasz beálltához fűződött ez a remény. Azt hittük, hogy a föld szagára megindul a mezei munka s ennek megindulása magával vonzza a többit. Nem úgy törtónt. Az általános elernyedés és tanácstalanság közepett, Az űgytág lelkiismeretű vagy politikai gyakorlattal nem bíró vezetők kezéből egy tanácskorkis, de jól szervezett csoport kezébe került az uralom. A bolsevizmus követ- mány pénzKezett- . dálkodása. Azoknak, akik ily módon az állami hatalom birtokába kerültek, nem volt határozott közgazdasági vagy állampénzügyi programmjuk. A beállítás ugyan az volt, mintha a proletárdiktatúrára a szociális termelési rend megvalósítása céljából lenne szükség. A gyakorlatban ezzel szemben éppen ellenkezőleg a proletárdiktatúra fenntartásának és megerősítésének érdekei irányították a közgazdaság és a pénzügyek terén tett összes intézkedéseket. A termelő üzemek kommunizálásánál nem a termelés fokozása, hanem a rendszer híveinek hatáskörhöz, jövedelemhez ós hatalomhoz való juttatása volt az igazi cél. Ily körülmények között önként érthető, hogy nemcsak többtermelésről, de a termelés addigi alacsony fokának a fenntartásáról sem lehetett szó. A bolsevizmus ereje a városokban volt nagyobb s a magukat eltartatni kívánó városok és a falu nemsokára nyilt ellenségekként állottak szemben. A javak kicserélése megakadt, a készletek fogytak, az importnak lehetőségét pedig kizárta a blokád A tényleges szükséglet-kielégítés lehetőségei ily m ódon a minimumra korlátozódtak. A tömegek megszerzésének a biztosítására azonban — a terroron kívül :

— még fennmaradt eszközül a pénz ; mert a nagy összegű pénz, ha nem is lehetett érte árúhoz jutni, még jórészben megtartotta a kapitalista gazdasági rend alatt birt varázsát. A tan ácskormánynak tehát, hogy tarthassa magát, első s egyben utolsó eszközként is pénzre volt szüksége. Ezt azonban elkobzások útján kielégítő